Az asztma diagnózisa azzal kezdődik, hogy a kezelőorvos részletesen kikérdezi a beteget, illetve szüleit a tünetekről, a családban előforduló betegségekről, a páciens egyéb más betegségeiről, gyógyszereléséről, életmódjáról. Különösen nagy figyelmet szentel a korábban jelentkező légzési problémákra, a családban előforduló asztmás, allergiás megbetegedésekre, bőrelváltozásokra, egyéb tüdőbetegségekre. A beteg részéről nagyon fontos, hogy a tüneteket a lehető legaprólékosabban és legpontosabban felidézze és leírja (mikor, milyen tünetek, milyen gyakran, milyen hosszan jelentkeznek).

Ezt követően számos tesztmódszer áll az orvos rendelkezésére, hogy az asztma diagnózisát megerősítse és a betegség súlyossági állapotát meghatározza. Ilyenek a vérvizsgálat, a légzésfunkciós vizsgálat, a mellkasröntgen és az allergiatesztek. A kiegészítő vizsgálatok megerősítik a diagnózist, és kizárják az asztmához hasonló tüneteket okozó egyéb betegségeket. Az orvos a műszeres vizsgálatok mellett természetesen a fizikális vizsgálatot - beleértve a tüdők és szív hallgatózását - is elvégzi.

TÜDŐFUNKCIÓS VIZSGÁLATOK

Mivel az asztma döntően nem szervi, hanem funkcionális betegség, a diagnózis felállításához legfontosabb műszeres vizsgálat a tüdőfunkciós vizsgálat. Ennek során a beteg egy számítógéppel összekötött csövön keresztül lélegzik, mely méri a be- és kiáramló levegő sebességét, mennyiségét, és ezen adatokat jeleníti meg számszakilag és grafikusan.

Spirometria. Egyszerű vizsgálat, amikor azt mérik, milyen gyorsan és mennyi levegő képes átáramlani a tüdő légútjain. Első körben a nyugalmi légzés dinamikáját veszik fel. Ez azonban a legtöbb esetben teljesen normális. Eltérés mindössze az erőltetett mérési paraméterekben mutatkozik. Ennek kiderítése érdekében a nyugalmi funkció mérését követően mérik az erőltetett kilégzés során kifújt levegő áramlási sebességét és mennyiségét. Mivel az asztma döntően kilégzési problémát okoz, ez a legspecifikusabb mérőszám. Ha ez az érték a normálistól 20%-ban eltér, asztma diagnózisa nagy valószínűséggel felállítható.

A biztos diagnózis érdekében sokszor tesztelik, hogy a hörgtágítók mennyire képesek befolyásolni a kilégzési áramlást. Ha gyors hatású hörgtágító használatát követően az érték 15%-os javulást mutat, az asztma diagnózisa még valószínűbb.

A kapott eredmények nem mindig korrelálnak a 100%-ban a beteg tüneteivel. Segítségükkel azonban az asztma más tüdőbetegségektől való elkülönítése könnyebb, valamint ismételt mérésekkel a beteg állapotának alakulása is jól követhető.

Provokációs teszt. A fenti teszt után sokszor használatos valamely provokációs teszt. A provokációs teszt során a hörgőcskék nyálkahártyáját mesterségesen ingerelik olyan anyaggal, ami asztmás rohamot válthat ki. Ilyen provokáció lehet a testedzés (futás), metakolin, kálium, ritkább esetben specifikus allergén.

Ha a provokáló anyag bejuttatásával, a provokáló állapot felállításával a tüdő funkciója jelentősen csökken, az asztma diagnózisa valószínűsíthető.

MELLKASI RÖNTGENVIZSGÁLAT

A mellkas és tüdő betegségeinek jellemző röntgenképei vannak. A röntgenfelvétel ezáltal segít az orvosnak eldönteni, hogy a tüneteket mely betegség okozhatja. Az asztmának nincs speciális röntgeneltérése. Ilyen esetekben a mellkasröntgen elsősorban azért fontos, hogy az asztmás tüneteket utánzó, röntgeneltérést is adó egyéb betegségeket elkülönítsék (például esetleges térfoglaló tüdőfolyamatok, bizonyos tüdőgyulladások, veleszületett hörgőfejlődési rendellenességek).

ORRMELLÉKÜREGEK VIZSGÁLATA

Az orrmelléküregek gyulladása, orrpolip megléte nehezebbé tehetik az asztma kezelését. Ezek kiszűréséhez és kezeléséhez sokszor fül-orr-gégészeti konzílium szükséges.

GASTRO-OESOPHAGEALIS REFLUX (GERD) VIZSGÁLATA

A GERD egy olyan betegség, amikor a nyelőcső és a gyomor találkozásánál lévő záróizom nem tudja maradéktalanul ellátni feladatát, és a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe. Ez gyulladást, fekélyt okozhat. Újabb eredmények szerint a helyi elváltozások mellett sokszor ez a kórfolyamat áll az asztmás tünetek, orr-garati gyulladások hátterében.

ALLERGIAVIZSGÁLAT

Az allergiavizsgálat segít megtalálni azokat az anyagokat, melyek az asztma állapotának rosszabbodását okozzák.

AZ ASZTMA SÚLYOSSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A fenti vizsgálatok segítségével az orvos képes osztályozni a beteg asztmáját aszerint, hogy mennyire súlyos a megjelenése. A kezelést ezen osztályozás alapján választják meg.

Enyhe, időszakonként megjelenő asztma. A tünetek heti két alkalomnál ritkábban jelentkeznek. Asztmás roham és éjszakai asztmás tünetek nagyon ritkán tapasztalhatók.

Enyhe, állandóan meglévő asztma. A tünetek jelentkezése gyakoribb a heti kettőnél, de nem éri el a napi gyakoriságot. Az asztmás roham megjelenése az aktivitástól függ. Ezeknél a betegeknél az éjszakai asztmás tünetek havi két alkalomnál gyakrabban fordulnak elő.

Közepes, állandóan meglévő asztma. A tünetek naponta jelentkeznek. Éjszakai asztmás periódusok legalább heti egyszer fellépnek. A napi aktivitástól függően fellépő asztmás rohamok naponta több óráig is eltarthatnak. Ezek a betegeknek általában naponta szükségük van a gyors hatású asztmagyógyszerükre.

Súlyos, állandó asztma. A tünetek állandóan jelen vannak, éjjel és nappal is. A fizikai aktivitás behatárolt, gyakoriak az asztmás rohamok.