Az álallergiában az allergia központi gyulladásos anyaga, a "hisztamin" játszik fontos szerepet. Mivel ez az anyag igen általános az élővilágban, sok élelmiszer tartalmazza magas koncentrációban. Ezen élelmiszerek elfogyasztásakor a szervezetünk hisztamin-szintje hirtelen megemelkedhet, kiváltva a jellemző allergiás tüneteket, mint pl. hasmenés, ekcéma stb.

Mi lehet az oka, hogy mégsem mindannyian szenvedünk az álallergiától? A válasz a hisztamint lebontó enzimben keresendő. Normális esetben a bélrendszerbe kerülő hisztamin felszívódása, szisztémás szervezetbe kerülése előtt lebomlik, ártalmatlanítódik. Azoknál azonban, akiknél ez a lebontó mechanizmus csorbát szenved, védtelenek a bélrendszerbe kerülő hisztaminnal szemben.

Az ételallergiára jellemző tünetek az étkezést követően 30-60 perccel alakulnak ki. Súlyosságuk függ az elfogyasztott élelmiszer mennyiségével.

Álallergiát okozó anyagok:

• halak: füstölt hering, halikra, szardella, szardínia, tonhal
• érett sajtok: camembert, cheddar, ementáli, gouda, rokfort, stilton, penészes és füstölt sajt
• alkoholok: fehérbor, pezsgő, sör, vörösbor
• húsfélék: belsőségek (májkrém is), érlelt kolbász, füstölt hús, sertéshús, sonka, szalámi
• zöldségek: bab, borsó, ketchup, lencse, mák, paradicsom, savanyú káposzta, spenót, szója
• gyümölcsök: ananász, banán, dió, eper, mogyoró, mogyorókrém, narancs, olajos magvak, papaya
• egyéb élelmiszer: csiga, csokoládé, fahéj, kagyló, kakaó, kávé (ez engedélyezett - legfeljebb napi 1 adag - tejjel, étkezés után), kaviár, paprika (fűszerpaprika is), sörélesztő, tojás (főzve, sütve, panírban stb.)

Allergiás reakciót provokálhatnak a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények is. Ennek mechanizmusa azonban nem a hisztaminhoz, hanem a leukotriénekhez kötött. A nem-szteroid gyulladásgátlók azzal, hogy egy speciális enzimet - ciklooxigenáz - gátolnak a gyulladásos folyamatban, azt okozzák, hogy azon anyag mennyisége, amit a ciklooxigenáz alakít tovább, felszaporodik. A felszaporodott anyagot pedig egy másik enzim - lipoxigenáz - alakítja át leukotriénekké. A leukotriének pedig az IgE-hez és hisztaminhoz hasonlóan igen fontos szerepet játszanak az allergiás reakciókban. Mennyiségük felszaporodik, allergiás gyulladásos folyamatokat indítanak el, kiváltva ezzel az allergiás tüneteket. Éppen azért allergiás, főleg asztmás, beteg nem-szteroid gyulladásgátlót különös óvatossággal használhat.

Forrás: Budai Allergiaközpont