A városból kikecmeregve szemmel láthatóan a motor is fellélegzett, a vízhőfok mutatója a 100-ról szépen visszaállt 80 környékére és végre el lehetett kezdeni használni azt a fordulatszám-tartományt is, ahol két marékkal kínálják az adrenalint. Az egyes fokozat vége 130 km/óránál fogyott el, a kettes 177-nél dadogott le, a hármast már ki sem tudtam csavarni, mert a távoli kanyar már ott is volt, fékezés, borítás és kezdődött elölről minden. A négyhengeres motor olyan könnyedén pörög fel és mindezek mellé, úgy szaporodnak a lóerők a hátsó keréken, hogy az már szinte feldolgozhatatlan pszichés teher tud lenni. A motor karakterének köszönhetően meglehetősen nagy önuralomra van szükségünk, ha nem akarjuk, hogy ámokfutó énünk minden egyes gurulás alkalmával kiütéssel győzzön a józan ész felett.
A dolgon csak tovább ront, hogy 8 ezer fölött gyönyörű visítás jelzi a blokk erőlködését, egy nagy V2-eshez szokott motoros persze ilyenkor elkezd mosolyogni, pedig tényleg van egy varázsa annak, ahogy a gép kiteszi a lelkét a kedvünkért. A tesztút közel két hete alatt engem teljesen meg is győzött a gyári kipufogó mind teljesítményhangolását, mind akusztikáját tekintve, így nehezen megkeresett pénzemet nyitott cső helyett valószínűleg valami más extrára költeném.
A futómű és a fékrendszer ugyancsak tökéletes partnerek a tempós haladáshoz, a négydugattyús első Tokico fékekkel remekül szabályozhatjuk lassulásunkat akár egy ujjal is. Ennél többel szinte felesleges belenyúlni a fékkarba, mert könnyen úgy találhatjuk magunkat, hogy átugrunk a kormány felett, pedig nem is terveztük. A futóműbe ugyancsak nehéz belekötni, a gyári beállítás tökéletes az utcára, rengeteg visszajelzés érkezik, ám egy sereg úthibát és mozgási energiát szépen észrevétlenül elnyelnek a Showa-rugóstagok, így nem kell rémisztő behintázások, pumpálások miatt visszavenni a tempóból.
Az új modellben már csúszókuplung is van, de ezzel együtt a keményre vett féktávoknál nem tud csodát tenni a technika, a kisgixer változatlanul igényli a gázfröccsöket, különösen ha kimerészkedünk egy-egy nyílt napra valamelyik versenypályára.
Természetesen a korábbi bekezdésekben felsorolt technikai arzenál mit sem ér, ha gagyi gumik elrontják a mókát, ám - minő meglepetés - szerencsére itt sem lehet fogást találni, mert a Suzuki gyárilag BT014-es Bridgestone-okkal szállítja a GSX-R-eket. Utcára ennél jobb papucsokat szinte találni sem lehet, gyorsan átmelegednek, remekül tapadnak, jó visszajelzéseket adnak, csak gyorsan fogynak, de hát valamit, valamiért.
Az áramvonalasabbra faragott kis idom mögé szépen el lehet bújni, hála a tank ötletes kialakításának és mélyedéseinek, bár én magamnak vennék egy magasabb plexit, mert a gyári egyenesen a sisakomra terelte menetszelet. Egyébként pont az idom mögött kuporogva figyeltem fel a motor egyetlen pontjára, amibe bele tudtam kötni, ez pedig a plexi igénytelen rögzítése. Zavaró volt néhány centiről bámulni a fémszínű ormótlan anyacsavarokat, miközben olyan tempót mutatott a sebességmérő, hogy attól cseppfolyóssá vált a jogsi a zsebemben...
Apropó kilométeróra, a kis kijelzőn nem történtek forradalmi változások, gyakorlatilag egy az egyben átvették az ezres GSX-R műszerét, csak fehérre cserélték a számlapot a fordulatszámmérőn. Az új Suzukikon sorra megjelenő fokozatkijelző itt is jó szolgálatot tesz, különösen akkor, ha ámokfutás közben ész nélkül kapcsolgatunk le-fel.
Összeségében a 600-as GSX-R továbbra is azoknak ajánlható, akik már lehúztak pár évet két keréken, szeretnek gyorsan motorozni, de nem okoz nekik álmatlan éjszakát, ha "csak" egy hatszázas motor áll a garázsban. Közúton szinte lehetetlen kimotorozni az új gixer képességeit, ráadásul versenypályán se nagyon tudnak rápirítani a nagyobbak, de erről bővebben a következő oldalon.
Az öt színben is elérhető 600-as modellt jelen pillanatban 2,5 millió forintért lehet megrendelni regisztrációs adóval együtt, ami - csak a közvetlen japán konkurenciával összehasonlítva - kifejezetten barátinak mondható. A Honda egy picit drágábban, 2,56 millióért méri a szépséges CBR 600 RR-t, a Kawasaki ZX-6RR-t 2,76 milliórét vihetjük haza, míg a Yamaha nem kevesebb mint 2,96 milliót kér az ugyancsak vadonatúj R6-os sportgépéért.