Szereti, ha fáj - Suzuki GSX-R 600

Az ezres GSX-R-rel tavaly valósággal letarolta a konkurenciát a Suzuki, amely idén a hatszázas és hétötvenes szegmensben is meg szeretné ismételni ezt a produkciót. A legkisebb "gixert" közel két hétig nyúztuk, kínoztuk, vallattuk, de végig élvezte.

Még több kép

Elképesztő a tempó a szupersportmotorok fejlesztése terén, hiszen alig két éve mutatták be az előző GSX-R szériát és most megint itt van egy teljesen átdolgozott 600-as és 750-es változat. Ennek hátterében valószínűleg egy sereg munkamániás japán mérnök áll, akiket csak fotókról ismernek fel a közvetlen hozzátartozók. De kit érdekelnek az ilyen családi drámák a földgolyó innenső felén, ha hozzánk csak a végeredmény jut el néhány két keréken guruló űrtechnika formájában?

Bizony, bizony, nem túlzás a fenti mondat, a kecses műanyag idomok alatt ugyanis a jelenlegi japán motorgyártás esszenciája lapul. Ebben a kategóriában ennél többel, jobbal, drágábbal maximum csak a versenypályán találkozhatunk a gyári csapatok istállóiban, de biztosak lehetünk abban, hogy azok az alkatrészek már ott lesznek a két év múlva megjelenő következő generációs GSX-R-ekben. És ebben ez a legszebb, hogy az a technika, amely néhány éve még a versenyzők számára is csak vágyálom volt, most ott csillog a sarki motorszalonban és arra vár, hogy valaki ilyesmibe feccölje a spórolt pénzét.

Na de lássuk, hogy mit is vihetünk haza, ha nem hallgatunk közeli hozzátartozóinkra a motorozás veszélyeiről, felesleges mivoltáról és vigyorogva aláírjuk az adásvételi szerződést.

Majdnem hatszáz

Az 599 köbcentis blokkból ezúttal 125 lóerőt hoztak ki a Suzuki illetékesei, ehhez a mutatványhoz egészen pontosan 13 500-at kell percenként forognia a főtengelynek, de a piros tartomány csak 16 ezernél kezdőik a kijelzőn. Ezek a biztató számok jártak a fejemben, amikor átvettem a tesztmocit és beröffentettem a blokkot melegedni. Első pozitív meglepetés, hogy a motor hasa alá dugott kipufogóból sokkal karcosabb és öblösebb hang tört elő, mint az egy ekkora motortól elvárható.

Második meglepetés - bár ez számomra kevésbé pozitív - hogy az ülésre ráhuppanva egy lényegesen kisebb motoron találtam magam, mint azt korábban megszoktam a régi gixereken. Ezt a kompaktabb üléspozíciót szerencsére néhány km alatt meg lehet szokni, köszönhetően annak, hogy az új GSX-R-en minden kézreáll és vajpuhán működik, így tényleg minden idegszálunkkal a motorozásra összpontosíthatunk. További piros pont jár azért, hogy a lábtartókat három fokozatban lehet állítani, ám egy hórihorgas pilótának még ez is kevés lehet; megoldásként egy szélesebb tartományban mozgatható utángyártott alkatrész jöhet szóba, de akkor már nem árt beruházni egy állítható kormánycsutkába, esetleg magasabb üléspárnába, plexibe is...

Az első kilométerek sajnos a csúcsforgalomban való szlalomozással teltek, de szerencsére a motor felhasználóbarát viselkedésének köszönhetően remekül lehet vele cikázni a városban. A legkisebb GSX-R rángatás nélkül tűri, ha alapjárat környékén gurulunk vele, sőt egy ilyen kihegyezett masinától meglepő lendülettel tud meglódulni már az alacsony tartományban is. Ennek hátterében persze számos technikai bravúr, és újítás lapul, akit komolyan érdekelnek a módosított szelepvezérlésről szóló sajtóanyagok, az nézze át ezt az irományt, akit viszont mindezek gyakorlati megvalósulása érdekel, az lapozzon tovább!