Az asztma kezelésének legfontosabb szempontja terhesség során az anya egészségének biztosítása a magzat normális fejlődése mellett. Ennek során el kell érni, hogy:

• ne legyenek nappali, illetve éjszakai krónikus tünetek,
• legfeljebb minimális exacerbáció forduljon elő (exacerbáció: fellobbanás; krónikus gyulladásokra - így az asztmára is - jellemző, hogy időnként aktivizálódik a gyulladás, felerősödnek a tünetek)
• a betegség ne korlátozza a terhest napi aktivitásában,
  maradjon fent a normális tüdőfunkció,
• ne forduljon elő gyógyszerelési mellékhatás,
• a rövid hatású inhalatív beta-2 agonisták a lehető legritkábban kerüljenek alkalmazásra. (Rövid hatású béta-2 izgatók: az asztma kezelésének alapgyógyszerei közé tartoznak. A béta-2 receptor izgalmának hatására tágulnak a légutak. Mellékhatása, hogy a légutak tágítása mellett tágítja az ereket, fokozza a szívfrekvenciát, ezzel terheli a keringési rendszert. Emiatt általában nem a krónikus, nap mint napi kezeléshez használják, hanem az asztmás rohamok gyors oldására.)

Az irányelv alapvető tényként leszögezi, hogy mind a magzat, mind a terhes nő számára biztonságosabb az asztma kezelése gyógyszerekkel, mint a tünetekkel, légzési nehezítettséggel járó kezeletlen asztma megléte.

A kezeletlen asztma csökkenti a vér oxigéntartalmát, ezzel gátolja a magzat egészséges fejlődését.

A kezelés fő szempontjai

Az asztma kezelése négy szempont körül csoportosul:

• Az asztma súlyosságának folyamatos mérése és követése légzésfunkciós vizsgálattal,
• Az asztmás rohamot kiváltó tényezők (dohányfüst, allergének, hideg, stb.) elkerülése,
• Páciensoktatás,
• A gyógyszeres kezelés állapotnak megfelelő folyamatos optimalizálása

Az útmutatás részletesen taglalja az asztma különböző stádiumaiban követendő kezelési módszereket, vizsgálatokat, beavatkozásokat.

Az irányelv fenti útmutatásainak betartása érdekében javasolt, hogy a terhes, asztmás nő kezelésében szoros együttműködés valósuljon meg a nőgyógyász és a tüdőgyógyász-allergológus között.

[origo]