A bő 160 részes Verano eterno (Végtelen nyár) című argentin szappanopera az m1-en, majd az m2-n futott, jó felét Dalnoki Tibor fordította. Ő is videóval dolgozott, de a spanyol eredetihez angol forgatókönyvet kapott (ez állítólag igen gyakori), így pedig el lehet képzelni, mi jön ki abból, ha az originál szöveg előbb angolra, majd angolról magyarra konvertálódik, úgy, hogy a szótagszám és a nyelvi poénok miatt sokat módosítnak rajta a fordítók. "Nem egy túlfizetett szakma. A lehallgatásért többet adnak ugyan, akkor nincs írott szöveg. Néha gagyit kell fordítani, így le kell butulni a sorozathoz. Ilyenkor monoton a meló, csak tekeri az ember a videót előre-hátra. Ha viszont van akciójelenet, sok szereplővel, üvöltözéssel, akkor az lassan megy, le kell bontani egyénre a pörgő dialógust" - panaszolta.
Dalnoki szerint kevesen tudják, hogy mi folyik valójában egy sorozatban. "Sokan fordítanak egy szériát, ráadásul nem egymás után húsz részt kap egy ember, hanem összevissza. A szinkronszínész is csak egyedül van benn, gyakran fogalma sincs arról, hogy mit mond a másik szereplő. Azt csak a vágó, csak a stáb tudhatja" - vélte.
Ő is úgy látja, hogy a nyelvi játékokat, az adott kultúrában poénnak számító, ám Közép-Európában kevésbé vicces beszólásokat a legnehezebb átadni. "Arra is figyelni kell, hogy a szótagszám nagyjából egyforma legyen, és ha 'ó'-ra végződik a mondat, akkor a magyar szinkronszínész sem mondhat 'i'-t. Eleinte lelkes a fordító, de elkeserítő, ha hanyag az angol forgatókönyv. Volt olyan, hogy sütött a nap a képen, közben jó estét kívánt a szereplő. Ez a spanyolról angolra fordító figyelmetlensége. A time code is olyan, ami kihagyhatatlan a fordítás során" - mondta Dalnoki Tibor. Fontos még, hogy a magyar szövegben fel kell tüntetni, hogy az éppen beszélő színész jelen van-e vagy sem, ajtó mögül kiabál-e vagy éppen háttal áll. Így alakul ki a szöveg:
José Antonio (Közeli, szemből. Sírva, zokogva): - María Luisa! Te vagy hát az anyám?!?
Kalmár Csaba
[origo]
|