A Mission Impossible rengeteg munkát igényelt

A tendencia nem változott meg a kilencvenes évek óta, legfeljebb a piac rendeződött át. Az új nevek igazából nem új cégek, hanem inkább átalakult vállalkozások: a szakma nagyon bennfentes, magának való - véli egy neve elhallgatását kérő szakértő, aki sok évet töltött ebben a műfajban.

Nemrég még az MTV volt a meghatározó tényező. Egy átlagos film vetítési joga első adással, ismétléssel korábban 6 és 9 ezer dollár körül volt (8-9 ezer átlagosan, ha több ismétlésre kellett). Az egyik megoldás a cannes-i bevásárlás volt, tévésorozatokat, filmeket csomagban volt célszerű megvenni.

"Mondjuk vettek egy huszonöt filmből álló csomagot, ebben legfeljebb három-négy első kategóriás, vonzó film, a többi alacsonyabb szintű alkotás volt. Az ügynöktől megvásárolták, majd a sorozatok, filmek mehettek a szinkronstúdióba. Korábban úgy ment, hogy sokan, akik az MTV film-főszerkesztőségen dolgoztak, a munkaidő lejárta után, négykor átültek a stúdióba" - emlékezett informátorunk.

Minél vastagabb volt a forgatókönyv, annál több párbeszéd vagy "túl sok" szereplő lapult meg benne, azaz magasabb volt a költség, több volt vele a munka. "A Mission Impossible 150 szereplőt igényelt, azaz voltak rettentő időigényes filmek. A vékonyabb forgatókönyvek saját vállalkozásba mentek, a vaskosabb, nehezebb darabokat kiadták, ugyanis több volt vele a munka" - mondta emberünk.

A film első disztribúciós pontja a mozi volt, innen videotékéba került körülbelül hat hónap után - most a DVD megjelenése ezen is változtatott. Egy évvel a megjelenés után tűntek fel a filmek a földi sugárzású tévécsatornákon, és csak ezután jöttek a kábeles és a műholdas csatornák. Viszonylag szabályozatlan volt a piac, olyan is előfordult sokszor, hogy már létezett egy szinkron, de a tulajdonos sokat kért vagy nem engedte át, így újat kellett készíteni. Nem volt riasztóan drága felszerelni egy szinkronstúdiót, de kellett is a verseny, hiszen 1997-től, a kereskedelmi tévék indulásától kezdve futószalagon kellett gyártani a tévéfilmeket, sorozatokat a hazai piacra.

A magyar szinkronfilm-gyártás 1951. július 1-én önállósult. A Magyar Szinkron Filmgyártó Vállalat 1986-ban kettévált, megalakult a Pannónia Filmvállalat és a Magyar Szinkron és Videó Vállalat. A képen: a televíziós filmek szinkronszobája a Pannónia Filmstúdióban.

Régebben a szinkronokat adó hang tulajdonosa maga is színész volt, és mivel kevesebb filmet magyarítottak, volt idő bíbelődni ezekkel. Sokan úgy látják, hogy manapság nem annyira igényes a munka, a hangokat felmondó fiatalok nagy része soha nem szerepelt sem filmben, sem színházban, rutin nélkül pedig nem igazán jó a produkció. "Sokan örülnek neki, hogy találnak stabil megélhetést, nem rájuk kell haragudni. Amúgy nagyon jó volt a magyar szinkron, komoly munkát végeztek, de utánpótlás tekintetében rosszul állunk" - vélte szakértőnk.

Hogy megtudjuk, mi a helyzet jelenleg, meglátogattuk az egyik legnagyobb szinkronokkal (is) foglalkozó céget, az 1994-ben alakult Masterfilm Digital Kft.-t. A vállalatnak jelenleg körülbelül 60 alkalmazottja van, beleértve a adminisztrációs és a technikai munkatársakat (szinkronrendezők, hangmérnökök, gyártásvezetők és vágók) és a fordítókat is. Hegyi Eszter produkciós vezető kísér minket körbe: szerinte is érezhető a szakmai felhígulás a szinkronhangok terén, ám ezt nem tartja vészesnek.

"Valóban a legjobb olyanokkal együtt dolgozni, akiket hosszú évekig tanítottak a Színművészetin, majd színházban, sorozatokban, filmekben rutint szereztek. Ennek ellenére, mivel nő a csatornák száma, egyre több munka van, így egyre több új hangra van szükségünk, hogy ne ugyanazt a húsz színészt hallja a néző" - véli. Úgy érzik, hogy nehéz és izgalmas szakma az övék. A közhiedelemmel ellentétben nincs idő megnézni előre a sorozatok újabb részeit, úgy kell szinkronizálniuk a színészeknek, hogy nem is látják előtte az epizódot. Mozifilmeknél más a helyzet, ott a főszereplők hangját kölcsönző művészeknek van lehetőségük arra, hogy videón átpörgessék az alkotást, hogy megbarátkozzanak a szereppel.

2004. február 25. Megkezdte működését a vidék egyetlen szinkronstúdiója a Miskolci Nemzeti Színházban. Jelenleg tudományos-, ismeretterjesztő, dokumentum- és természetfilmek hangalámondásait végzik a stúdióban.

Az első stúdióban éppen a Viasat 3, este fél nyolc körül kezdődő Őrült Világ című műsorához készítenek narrációt. A műsor Guinness-rekordokat mutat be, épp jól megtermett kosarasok hajigálják a labdát, a nézők mámoros sikoltozása közepette. A dialógusok szinkronjához képest valamivel könnyebb munka a narrátoré. Itt gyakran hallatszik a héttérben az eredeti szöveg, így pedig két eset lehetséges: vagy egy időben kezd a magyar hang az eredetivel, vagy némi fáziskéséssel lép be, de ekkor is figyelni kell arra, hogy ne nyúljon túl rajta.

Itt Mester Ágnes rendező felügyel arra, hogy a csúcsokat beállító produkciók hamar kapjanak magyar hangot. "Hét részt tudunk elkészíteni egy nap, ennél több nem fér bele az időbe, és fásultságot is szülne. 23-25 perces egy rész. A narrátorral ötven perc alatt biztosan végzünk, tíz percet kap a pár mondatos szereplő. Igazából a National Geographicnak végzett munkákat kedvelem. A mostani rekordok közt akad néhány kifejezetten borzasztó is, akkor inkább alig nézek a képernyőre" - meséli. A Guinnessben feltűnik a világ leghájasabb embere, a legtöbb piercinget viselő nő, a végtagok nélküli artista és társaik - így sejtjük, mire céloz.