Arwen Tolkiennál nem szerepelt a Két toronyban
Warner Bros., New Line Productions

Nemcsak a főhősök utazása folytatódik, Jackson is folytatja a sajátját, de ő aztán tényleg. A Gyűrűk urá-t oly mértékben láttatja a maga aspektusából, hogy az már szinte egy új regévé válik a keze alatt. Bámulatos dramaturgiai változtatásai meghökkentően merészek, és ugyanolyan eltaláltak, a karakterek úgy kelnek életre, ahogyan ő akarja életre kelteni őket, a helyszínek egyre inkább az ő világának látványelemeivé módosulnak. És ez nem rossz. Pontosan azt érezhetjük, amit a Csillagok háborújá-nál húsz évvel ezelőtt: áthelyeződünk, elragadnak minket egy tökéletesen átgondolt, elképzelt és megvalósított álomvilágba, ahol olyan történetet mesélnek nekünk, amelynek szívesen lennénk a szereplői. 

Csak ez már egyre kevésbé tolkieni világ, abban az értelemben, hogy a mese attól volt a miénk - és ez volt a legtolkienibb vonása egyben -, hogy mi képzelhettük el nemcsak Frodót vagy Aragornt (pláne Arwent...), de a várakat, a tájakat, az uruk-hai orkokat és enteket is. Minden olvasónak megvoltak a maga fapásztorai. Ha nem ilyenek voltak, már mindegy, hogy milyenek. Már csak egyféle Szilszakáll létezik: Jacksoné.

Az ő Középföldéje azonban szerethető. Egyféle, de kötelező.

mécs

[origo]