
|
 |
Seregszemle a nagy ütközet előtt

|
 |
Warner Bros., New Line Productions

|
 |
A két torony óriási mozi, megváltoztathatja a filmigényt, viszonyítási alap lehet, nemcsak nézői, de a szakma szemével nézve is. A díszletei varázslatosak, az animáció bravúros, a képek felülmúlják a képzeletet, és így tovább és így tovább. A háborús eposzok, a fantasy filmek, a költői, igazságmegmondós filmek mind ehhez képest kerülnek majd elbírálásra.
Fantasztikus élmény, telve avval, amit Göncz Árpád a regényhez írott utószavában úgy fogalmazott meg: "személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs". Ez a film moralitásjáték. A könyvnél is erőteljesebben igyekszik megmutatni, ki a jó és ki a rossz, mit kell és mit nem szabad. Vigyázni kell, hogy ezt a szándékot ne becsüljük le, és az élményt ne engedjük elrontani sem.

|
Már az előző résznél is nagy volt a különbség az eredeti és a magyar verzió között. Majdnem minden nagy filmnél nagy. Bárhogy igyekszik ez a kivételesen sokat szinkronizáló nép megközelíteni azt a színvonalat, amelyen ezek a szuperprodukciók a filmhangot készítik, reménytelen. Talán a harmadik résznél a mesterkópiával együtt el kéne kérni azt az effektcsomagot is, amivel az uruk-hai beszédet létrehozzák. Mert az a hörgő-morgó-recsegő, artikulálatlan üvöltés, ahogy Uglúk beszél, nem jelenik meg a magyar változatban. Talán hiányzik hozzá a know-how, talán nincsenek meg azok a szoftverek, nincs ott a kézikönyv - vagy ott van, de nincs benne leírva -, hogy melyik poti mennyire volt feltolva.
A fordítás pedig olyan, mint egy múlt századi epikus költemény. Ma névelőkkel beszélünk, névelőkkel írunk, és nem attól lesz elemelt egy mondat, hogy kihagyjuk belőle azokat. Az "Éld meg a sorsodat!" pontosan ugyanannyit tesz, mint az "Éld meg sorsodat!", csak eggyel hallgathatóbb. A két torony-ban hallott magyar szövegtől ez az egyébként is a tűréshatárig patetikus film olyan mértékben telítődik pátosszal, hogy az már szinte elviselhetetlen.
|