Az első fékeket nem érheti panasz, erejével gyakran még a villa sem tudott mit kezdeni, és hatalmas bólintásokkal, rosszabb esetben koppanással jelezte, hogy a hosszabb féktávokat kedveli. A bizonytalanul adagolható hátsó fékkel viszont nem sikerült megbarátkoznom az együtt töltött egy hét alatt, ezért büntetésből csak a legforszírozottabb helyzetekben használtam, ami azért is baj, mert egy imbolygós kanyarban nem jött volna rosszul egy jobban érezhető hátsó fék a motor lecsillapítására...
Hegyi szerpentines száguldozással, autópályán lefutott erőltetett menettel és városi közlekedéssel együtt 5,5 literes átlagfogyasztást sikerült produkálnia tesztmotorunknak, ami egy visszafogottabb vezetési stílus mellett akár 4 literre is csökkenhet, legalábbis erről számoltak be a megkérdezett tulajdonosok. A kedvező fogyasztásban elévülhetetlen érdeme van a tökéletesen belőtt injektornak is, a motor még lassú poroszkáláskor, alapjárat környékén sem rángat, és olyan gyorsan reagál a gázparancsokra, mint Császár Előd egy vidéki diszkó meghívására. A legnagyobb sebesség, amit hosszas nekifutás után ki tudtam csikarni a V-Stromból, 205 km/óra környékén volt, ám ekkor már érezhetően instabillá vált a motor eleje, a hatalmas idomot kénye-kedve szerint cibálta a menet- és az alattomos oldalszél.
Persze nem az a túraendurók küldetése, hogy autókat villogjunk le vele, a motor érezhetően 100 és 130 km/óra között mutatta legbarátságosabb oldalát, ekkor - a minimális menetszélnek és kényelmes üléspozíciónak köszönhetően - olyan érzése van az embernek, hogy napokat el tudna motorozgatni megállás nélkül. Az éjszakai motorozás általában szükséges rosszként él a köztudatban, azonban endurónk nagyméretű reflektorai több mint elegendő fényt teremtenek az útra, az pedig külön jó pont, hogy a műszerfal gyönyörű narancssárga fényben virít.
A kisebbik V-Strom is ugyanolyan praktikus és jól pakolható, mint az ezres kivitel, ráadásul a modell népszerűségének hála rengeteg cég állt rá a kiegészítő felszerelések - dobozok, plexik, bukócsövek - gyártására, így bárki saját igényeinek megfelelően szerelheti fel kedvencét. További előnye a 650-es V-Stromnak, hogy közel 700 ezer forinttal olcsóbb, mint a nagyobbik márkatársa, így akinek az őserőre és ágyúdörgésre fáj a foga, igencsak meg kell toldania a motorra szánt összeget. A kategóriatársakkal összehasonlítva már kevesebb a gondolkodnivaló, ugyanis ár-szolgáltatás terén jelenleg a kisebbik V-Strom a legjobb választás a középkategóriás túraendúrók között.
[origo]