Macska a tejútról - Piaggio X9 EVO

Kiérve a városból 80-100-as tempónál a legkényelmesebb haladni a nagy Piaggióval, ekkor még a menetszelet sem vezeti olyan erővel a sisaknak a szélvédő, hogy kényelmetlen lenne. Ennél nagyobb tempónál sem lenne túl zavaró a szél, csakhogy az én sisakom nem éppen zajvédelméről híres, így amikor 120-130-cal hajtottunk haza a régi egyesen, a végére már csengett a fülem. Az segített, ha kissé begörbítettem a hátam, és a szélvédő mögé bújtam. Itt csend volt, de kényelmetlen volt görbe háttal ülni. Az utas főként mellére és sisakjára kapta a szelet.

Kanyargós utakon élvezettel lehet döntögetni a nagyrobogót, csak megfelelő erő és határozottság kell hozzá, kigyorsításkor pedig bele kell kalkulálni, hogy az automata váltó miatt kicsit később érkezik az erő a hátsó kerékre gázadás után. Rossz útfelületen néha billegett a kanyarokban, de ez nem volt olyan mértékű, ami ijedelemre adott volna okot. Az X9-es ettől függetlenül megy, mint egy hajó, a motor pöfögésének üteme alig változik miközben gyorsulunk.

A hajós hasonlat jól jön szeles idő esetére is, melyből a teszt idején kétszer is kijutott. A szembeszél és a hátszél nem jelent különösebb problémát, ám ahogy negyedes-háromnegyedes vagy feles szelet kapunk, jöhet a kiülés, ahogy a vitorlásokon. A vitorla ez esetben a nagy szélvédő, a hátsó doboz és a magasan trónoló utas. A szél fúj, a motor a fújás irányába dől, miközben egyenesen halad. Pöffös szélnél és az út melletti szélárnyékok esetében ez azt eredményezi, hogy jó másfél méteres kilengéssel lehet haladni. Kanyarokban különösen rosszul jön egy-egy szélroham - könnyen átsodródhatunk a szembejövő sávba vagy ki a padkára, ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak.

Az utas azonban még ezt is élvezi fejedelmi trónusából. Kétoldalt masszív majrévasakba kapaszkodhat, hátát megtámasztja a hátsó dobozon kialakított pazar üléstámla. Párom állította, kényelmesebben ült, mint egy autóban. Sőt kimondottan élvezte a dülöngélést a szélben. Szerencsére a vezetőnek sincs oka panaszra komfort terén: a lábtartó trepni eleje felhajlik, oda felrakva a lábat már-már chopperes vagy még inkább autós üléspozícióban vezethető a motor. Ez főleg országúton kényelmes, a városban azonban jómagam célszerűbbnek láttam magam alá húzni a lábam, a jobb irányíthatóság érdekében. Igaz, ekkor a lejtős ülésnek köszönhetően lassan előrecsúsztam.

Hatalmas a csomagtér, az ülés alatti (kivilágított) sisaktartó és az extra tartozék (160 ezer Ft) hátsó doboz rengeteg sok mindent elnyel. Igaz, nekem nem sikerült úgy elhelyezni a tartóban egy nyitott és egy zárt bukót, hogy le tudjam csukni az ülést, de a hátsó dobozba befértek, és az ülés alá inkább a cuccot raktuk. Ez a súlyelosztás szempontjából is szerencsésebb. Az elektromos középállvány mellett a másik kedvenc extrám a távirányítós sisaktartó-nyitó volt. A kulcskarikán fityegő riasztó-távirányítóra hasonlító kis micsodát először riasztó-távirányítónak néztem, és megnyomva a gombot csodálkoztam, hogy pittyegés és villogás helyett az ülés nyílt fel. Ami alatt egyébként van egy szivargyújtó-csatlakozó és egy vízhatlan üléstakaró ponyva is.

Különvélemény

Bevallom őszintén, nem rendelkezek robogós múlttal ezért az elején nem is nagyon tudtam hova tenni az X9-est: robogónak óriási, motornak meg ugye nem motor, hiszen automata és teljesen másképp ül rajta az ember... Olvassa tovább!

Alapáron szállított extra a rádió-sisakátbeszélő-telefonkihangosító szentháromság. Ezt nem tudtuk kipróbálni sisakjaink alkalmatlansága miatt, de este nagyon szép kék fénnyel derengett bal kéznél lévő kijelzője, a sisakbeszélők bal lábnál lévő csatlakozói - kinyitva gumisapkájukat - fedélzeti ikergéppuska csövére emlékeztettek. A mobiltelefonnak ugyancsak bal kéznél, a kormányidomban alakítottak ki kis fészket. A slusszkulcs benyomására nyíló kesztyűtartóba tényleg csak kesztyű fér, és túl közel van hozzá a slusszkulcs nyílása: a kulcskarikán lógó egyéb dolgok (kulcstartó, ülésnyitó-távirányító, hátsó doboz kulcsa), akadályozzák becsukását.

Összességében a magabiztosság és a bizonytalanság kettős érzésével búcsúztam a nagyrobogótól. Előbbit az uras üléspozíció, az öblösen doromboló motorhang, utóbbit a súlyból fakadó nehézségek okozták. Az együtt tett rövidebb túrákat viszont így is nagyon élveztem vele.

Ballai Vince