Különvélemény - Piaggio X9

Bevallom őszintén, nem rendelkezek robogós múlttal ezért az elején nem is nagyon tudtam hova tenni az X9-est: robogónak óriási, motornak meg ugye nem motor, hiszen automata és teljesen másképp ül rajta az ember. Aztán eltelt egy pár nap és megvilágosodtam: tökéletesen felesleges kategóriákba gyömöszölni az X9-est, egyszerűen csak élvezni kell a "luxustepsi" kényelmét.

A motorfék hiányát, illetve az automata váltó sajátosságát szokni kellett az első kilométerek alatt, ám szerencsére előbbit a remek fékek, utóbbit pedig egy kisrutin tudta semlegesíteni. A dolog titka az volt, hogy a gázt néhány másodperccel előbb kellett ráhúzni a megszokottnál, így a váltó nyugodtan gondolkodhatott, az erő pont időben érkezett. A futómű rendben van, azonban a kisméretű kerekeket nagyon könnyen megvezetik az aszfalt barázdái, így a kamionok által kijárt utak jelentik az X9-es ősellenségét. A 6-os út érdi szakaszán olyan érzésem volt, mintha zselében közlekednék, ami nem csupán bosszantó, de veszélyes is. Természetesen a pocsék útminőség nem motor hibája, jó minőségű aszfalton hibátlanul viselkedett az óriási Piaggio.

Az ülések nagyon kényelmesek, azonban nem ártott volna egy kicsit keményebbre tömni őket: az első fotel elején lévő pukli - ami a pilótát hivatott megtartani - teljesen összenyomódik, szabad utat engedve a fékezésnél előrecsúszó testnek. Szerencsére ezt is ki lehetett védeni: a lábtartó trepni magasra lett húzva, így lábunkat felrakva jól ki tudjuk magunkat támasztani, és talpal előre hasíthatjuk a szelet. Az utas valóságos fotelbe kapaszkodhat föl, az extraként rendelhető doboz tökéletes háttámlának bizonyult, aki sokat túrázik társaságban, annak kötelező beruházás. A műszerek olaszosan szépek, kár, hogy a kormány kitakarja a műszerfal alját, és az is bosszantó apróság, hogy a kormányba épített visszajelzőket nappal alig-alig lehet látni.

Végsebességre 175 km/órát tudtam kicsikarni óra szerint, ami tekintettel az automata váltóra és óriási plexire parádés értéknek mondható. Vegyes használat esetén 5 liter körül alakult a fogyasztás, ami ugyancsak nagyon jó érték, ráadásul - a 15 literes tank fényében - ez 300 kilométeres hatótávolságot is jelent. A hosszabb távú utak legyűrését nagyban megkönnyíti a rengeteg rekesz és tárolóhely és a számtalan figyelmes apróság: esőhuzat bújik meg az ülés alatt, a csomagtartó világít, ráadásul van benne egy szivargyújtó csatlakozó. Ami viszont az X9-es legnagyobb előnye, hogy ellenállhatatlan hatást vált ki a gyengébbik nemből, így még a motorozástól sejtszinten irtózó hölgyek is hajlandóak felülni rá, mondván ez csak egy robogó. Szerencsére mire rájönnek, hogy itt bizony többről van szó, már menthetetlenül élvezik a motorozást.

Nógrádi Attila