Ajánlat
	Vezetés szénanáthával A szénanáthától szenvedők életét jelentősen megnehezíthetik a vezetés közben jelentkező tünetek. A váratlanul rájuk törő tüsszentési rohamok, a nátha kezelése nagymértékben zavarja koncentrációjukat.

A parlagfű pollenje a légutakon keresztül jut kapcsolatba szervezetünkkel. Ennek megfelelően az általa okozott allergia elsősorban szénanáthás és asztmás tüneteket okoz. Mindazonáltal előfordulhatnak ekcémás tünetek is.

A szénanátha tünetei közé tartozik az orrviszketés, szájpadviszketés, tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés, könnyezés. Az asztma tünetei lehetnek a köhögés, fulladás, nehézlégzés, elsősorban az éjszakai, hajnali órákban. Amennyiben a fenti tünetek mindeddig nem álltak fenn, továbbá július végén-augusztus elején jelentkeznek és egy hétnél tovább tartanak, légúti allergia valószínűsíthető.

Bár pontos adat nem áll rendelkezésre a parlagfűre allergiás betegekről, számuk évről évre emelkedik. A nyolcvanas években a pollenallergiásak körében 20% körül volt a parlagfű-allergiásak száma. Mára ez az arány egyes vizsgálatok szerint eléri a 80%-ot is.

Ételek, amelyek fokozhatják a tüneteket

Gyakori, hogy a szénanáthás, asztmás, esetleg ekcémás tüneteket nem csak maga a parlagfű okozza, hanem "besegítenek" neki a keresztallergiát adó növények is: például a fekete üröm, paradicsom, görögdinnye. Ezek olyan ételek, amelyek fehérjéi nagy hasonlóságot mutatnak a parlagfű pollenjének allergénjeivel. Emiatt a parlagfüvön aktiválódott szervezet ugyanolyan védekező reakcióval válaszol rájuk, mint ahogy azt a parlagfűre teszi.

Parlagfüves időszakban a keresztallergéneken kívül gondot okozhat még a magas hisztamin-tartalmú ételek fogyasztása is. Ilyen étel a füstölt sajtok és az alkoholok többsége, a kagylók, a rákok. A témáról bővebben olvashat Álallergia c. anyagunkban.

Hogyan irtható a parlagfű?

A parlagfű irtásának két hatékony lehetősége ismert: a fizikai és a vegyszeres irtás. A fizikai megsemmisítés csak a pollenszórást megelőző hónapokban végezhető hatékonyan. Ekkor kell úgy elpusztítani, hogy ne szórhasson virágport, és főként ne érlelhessen termést. Ennek érdekében a fiatal, kikelt növényeket minél előbb tanácsos megsarabolni, majd a talajszinten a gyökérnyaki részt elvágva elpusztítani. Ez a legbiztosabb módszer, mivel a növények nem tudnak újrahajtani. Ha azonban tövet hagyunk, a visszamaradt föld feletti részből új hajtások jelennek meg, amelyek azonnal virágba borulva fokozott intenzitással szórják virágporukat.

Az utóbbi időkben sokat hallhatunk arról, hogy a parlagfüvet kampányszerűen, kézzel gyomláltatják ki. Ez az alapjában véve nemes szándék sok esetben sajnos a virágzás megindulását követően valósul meg. Ilyenkor a magas pollenkoncentráció kifejezetten káros lehet az önkéntesek egészségére, és fellobbanthatja az allergiás megbetegedést.

A vegyszeres gyomirtás a sarabolásnál bonyolultabb művelet. Itt a parlagfű környezetében élő növények védelme érdekében mindenképpen szükséges részletes környezettanulmányt végezni. A hasznos, védendő növények mellett fontos szempont, hogy vegyszeres kezeléseket csak olyan helyen szabad alkalmazni, ahol embereket - főként gyerekeket - semmilyen módon nem veszélyeztetünk (pl. játszóterek, homokozók stb. kezelése tilos!).