Képgaléria
	Illovszky Rudolf a Vendégszobában

- Jó edzőnek tartja magát? (Briga14)
- Én saját magamról nehezen nyilatkozom, ezt nem nekem kell eldöntenem, hanem azoknak, akikkel dolgoztam.

- Az 1972-es Eb-negyedik helyet ön, illetve a közvélemény sikerként, vagy sikertelenségként élte meg? (gabute)
- Abban az időben még a negyedik hely - ha százalékban akarom kifejezni magam - 70 százalékban siker, 30 százalékban nem. Európa legjobb csapatai között lenni elismerésre méltó cselekedet. Lehetett volna jobb is, de például Brüsszelben, amikor az oroszok ellen játszottunk, Zámbó Sanyi 11-est hibázott. Talán ha berúgja, mi lettünk volna a döntősök, de negyedikek lettünk - nem tartottam se túl jó, de túl rossz eredménynek sem. 1972 óta azonban napjainkig nem tudtunk a legjobb négy csapat közé kerülni...

- Az NB I-ben melyik csapat bajnoki címéért szorított? (Feher_Solyom)
- Ahogy Mészöly Géza az Újpesthez került edzőnek, nekik szorítottam részben azért, mert az apját ismerem, együtt dolgoztunk, játékosom volt. Részben pedig azért, mert Géza is az én edzésem alatt játszotta első NB I-es mérkőzését, Vasas-nevelés volt, tehát drukkoltam neki.

- Maga szerint van jövője a magyar focinak? Van értelme egyáltalán pénzt belefektetni? (`4int`)
- Igen, van jövője a magyar futballnak, de én az állami támogatást nem hagynám ki, körülbelül 50-50 százalékban javasolnám, a következő okok miatt. Tisztelet a kivételnek, ha néhány személy egyedül tart fenn egy csapatot, akkor olyat is megenged magának, ami nem viszi előre a labdarúgást. Ha 50-50 százalék lenne az arány, s a gondokat szakmai emberekkel is megbeszélnék, javulna a futballunk. De igazán akkor, ha olyan lehetőségeink volnának, mint a franciáknak, az olaszoknak, a briteknek. A külföldi futballisták játszatásával kapcsolatban: nálunk pillanatnyilag olyan külföldi játékosok vannak főleg, akik otthon nem tudnak annyit keresni, vagy úgy játszani, ahogy szükséges lenne. Persze, ha Figo, Zidane vagy Beckham játszana itt, akkor biztos, hogy telt ház lenne egy-egy mérkőzésen. Jó példa erre, hogy amikor az olaszok itt voltak, tele volt a stadion, s így volt ez a brazilok esetében is. Pillanatnyilag nem vagyunk egy súlycsoportban jó néhány külföldi országgal.

- Melyik focista áll a legközelebb magához? (Moka_mester)
- Mindig az a játékos, aki mindent megtesz azért, hogy a csapata győzzön. Aki felkészül, küzd, és mindent alárendel a győzelemnek.

- Edzőként ki volt a kedvenc játékosa? Van-e álomtizenegye a kezei között dolgozó csapatból? (kooti)
- Nagyon sok jó játékossal dolgoztam együtt, fel se lehetne sorolni a neveket. Volt olyan, aki nem csak kedvencem volt, de majdnem együtt nőttünk fel: Mészöly Kálmán, Farkas János, Izsó Ignác. Talán két csapatot emelnék ki, az egyik az 1977-ben lett bajnok, a másik 1995-ben bennmaradt az NB I-ben. Minden játékost tiszteltem, de el is vártam tőlük ezt viszont. Igazán azokat szerettem, akik amikor kellett, mindig becsületesen odaálltak és küzdöttek a csapatért. Álomtizenegy: Szentmihályi, Kárpáti, Mészöly, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Molnár, Puskás, Farkas, Korsós, Mahos.

- Rudi bácsi, mivel tölti a mindennapjait? (ildus_01)
- Szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy ma is mindennap kijárok a Vasas-pályára, van egy szerződésem is, amely úgy szól, hogy elnöki tanácsadó vagyok. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bármilyen probléma adódik, abban én igyekszem segíteni. Ha felkérnek, akár játékost nézek, vagy az elnök bármilyen probléma megoldásával megbízhat. Nincs kötött feladatom: ott vagyok az edzéseken, minden mérkőzésre elmegyek, még vidékre is. Sőt februárban négy napig Spanyolországban lehettem a csapattal az edzőtáborban. Nincs olyan dolog, amire ha megkérnek, ne csinálnám meg. Lassan már 82 éves elmúltam, de úgy érzem, ha tudok, ebben a korban is segíteni szeretnék a Vasason.

- Köszönöm, hogy kérdeztek, köszönöm, hogy beszélgethettünk, nagyon jó kérdések voltak. Igyekeztem minden kérdésükre úgy válaszolni, hogy az érthető is legyen.  Drukkoljanak továbbra is a magyar labdarúgásért, nem csak akkor kell szeretni a játékosokat, amikor jól megy nekik, hanem akkor is, amikor nem úgy szerepelnek, ahogy szeretnénk. Viszontlátásra!

[origo]