Képgaléria
	Illovszky Rudolf a Vendégszobában

- Rudi bácsi milyennek látja a Vasas-szurkolókat? Milyenek voltak régen, milyenek most? (kooti)
- Ha nagyon régre megyek vissza - lassan 60 éve vagyok a Vasas tagja - volt olyan időszak 1945-46 körül, amikor 15-20 ezer fix szurkolója volt a csapatnak. De volt olyan időszak amikor csak 5-10, vagy a legutóbbi években 2-3 ezer ember jött ki a mérkőzésünkre. Bár itt meg kell említenek, hogy vidéken sok Vasas-szurkoló van. Ezt különösen akkor éreztük, amikor bajnoki vagy barátságos mérkőzést játszottunk. Reméljük, most, hogy visszakerültünk újra az első osztályba, kissé megerősödve visszaszerezzük a közönségünket.

- Tiszteletem, Rudi Bácsi! Mit szól a Vasas utóbbi pár évben nyújtott teljesítményéhez? (LORY_B)
- Nem tudom, melyik pár évre gondol, de én 2001. június 30-át tekintem a legnagyobb katasztrófának, ugyanis ekkor 10 játékos ment el a csapattól: Kabát, Zováth, Sowunmi többek között. Ekkor a Bosman-szabály miatt 10 játékossal nem tudtunk szerződést kötni, miután a régiek szerződése lejárt. Ekkor kezdődött meg a Vasas zuhanása, különböző segítségek folytán a 10 játékos helyett 8 külföldi jött, akiket anélkül, hogy megbántanék, közepes képességűnek mondanék. 2001 júliusától - a bajnokság kezdetétől - november 30-ig az utolsó helyen álltunk. Ezután jött egy befektető, aki ideiglenesen megvette a csapatot, 90 százalékos tulajdonos volt, de a 2002-es évre a csapat változatlanul az utolsó helyen maradt. Ekkor hatvan év után kiestünk az NB1-ből. Ezután az NB I B-ben folytattuk a 2002/2003-as bajnoki esztendőben, és mire eljött a félszezon vége, megint a kieső zónában volt a csapat. 2003. március 14-én kimondták, hogy a csapat megszűnik. Bejelentették, hogy nem játszhatunk tovább, a befektető nem fizetett a játékosoknak, tartozott egyes cégeknek is. Tönkrement a csapat, minden játékos szabadon eltávozott, és ott maradtunk játékosok nélkül. Mintegy 2-3 hónapos szünet után sikerült újabb szponzort szerezni Jámbor János úr személyében, aki nem csak segítette és segíti a Vasast, szerette is a csapatot. Korábban, amikor NB I-esek voltunk, akkor is támogatta, mint egy drukker, az utánpótlás-csapatainkat. Szerencsénk volt, hogy sikerült megnyernünk a stábjával együtt, Vancsa Miklós szakosztály-igazgatóval. Tamási Zsolt lett a vezetőedzővel, Disztl Péter a kapusedző, Zsivódszky Gyula a pályaedzőre, Antal Péter pedig a technikai vezető, s ez a stáb nem egész egy év alatt kiharcolta a feljutást. Most abban reménykedünk, hogy kellően megerősödve folytatjuk azt a szereplésünket, amelyet sok éven keresztül bizonyítottunk.

- Mit gondol, ki nyeri az Eb-t? (Saviola_14)
- Franciaország.

- Kinek drukkol? (kooti)
- Változatlanul a spanyoloknak drukkolok, esélyesnek a franciákat, az olaszokat, és a spanyolokat tartom, ilyen sorrendben.

- Rudi bácsi kivitte volna Inzaghit az Eb-re? (Jani_88)
- Én őt a televízióból ismerem. Gólerős játékosnak tartom, nem tudom, mi történhetett Trappattoni és Inzaghi között.

- Üdvözlöm Rudi bácsi! Az 1947/48-as szezonban a Latorca utcában játszott Vasas-FTC mérkőzésen szurkolói rendbontásokra került sor, sőt ha jól tudom önt el is találta egy kődarab. Hogy emlékszik vissza az esetre? (gabute)
- A Latorca utcára emlékszem, abban az időben a Vasas pályája nem volt alkalmas NB I-es meccsekre. Az FTC elleni mérkőzéseken kisebb-nagyobb problémák mindig voltak, de a kőre, megmondom őszintén, nem emlékszem, de elképzelhető, hogy így volt.

- 1968-ban, egy kimondottan sikeres másfél év után miért kellett távoznia a szövetségi kapitányi posztról? 1974-ben miért váltották le egy győztes, jugoszlávok ellen megvívott mérkőzés után? (gabute)
- 1966-tól 69-ig szólt a szerződésem a szövetségnél, és 68 decemberében megállapodtunk, hogy visszakerülök a Vasashoz, és nem folytatom tovább a szövetségnél a munkámat. Az igazság az, ebben az időszakban Csanády Árpád volt az OTSH elnökhelyettese, Soós károly pedig az NDK szövetségi kapitánya. Tudomásom volt arról, miszerint utóbbival tárgyalásokat folytatnak, hogy hazahozzák. Ezért mentem inkább vissza a Vasashoz 1970 januárjáig. Ezután mentem ki Görögországba egy évre edzőnek a Pierikosz csapatához.

- 1971-ben az ön újbóli kapitányságának első mérkőzésén döntetlent értünk el Rióban a brazilok ellen. Hogy emlékszik a mérkőzésre? (gabute)
- Hasonló volt a helyzet, mint a mostani német meccs előtt, ugyanis amikor közölték velem, hogy én vagyok a szövetségi kapitány, azt is elmondták, hogy két héttel később a brazilok ellen barátságos mérkőzés lesz, s akkor is épp vége volt a szezonnak. Tíz nap alatt fel kellett készíteni a csapatot a riói meccsre, elmentünk Esztergomba, s ott készültünk fel. Kiutaztunk utána Rióba, mindenki félt a braziloktól, mivel 70-ben világbajnokok voltak, s 71-ben búcsúzott Pelé a brazil válogatottól, ekkor mentünk ki mi is. Végül 0-0 lett az eredmény, tisztességesen, jól játszott a magyar válogatott. Egy győzelemmel felérő döntetlent értünk el.