Időzsaru

Amióta Jean Claude Van Damme-ot egy brüsszeli bírósági ítélettel 15 évig tartó csak videón és DVD-n megjelenő filmekre száműzték (hogy aztán Oscaros filmek mellékszerepeiben tűnjön fel, mint a többi régi akciócsillag) nem nagyon hallani róla, pedig 1994-es mozifilmjét, az Időzsaru-t 1997-ben elérte a tévésorozatozási hullám, és bár a belga csődör már nem vállalta a szerepet a sorozatban, nélküle is elkészülhetett tíz epizód. Igazából sok változást nem is lehet tapasztalni a filmhez képest, a főszereplő, enyhén lázadó beállítottságú Jack Logan a múltba utazgat vissza, hogy fontos és bizonyos eseményekre nagy behatással lévő bűntényeket akadályozzon meg és közben több részen keresztül hajszoljon egy időszökevényt.

Az időutazás alkalmazása: Klasszikus formula, klasszikus megvalósításban. Dübörgő időgép, fájdalmas utazás és a múltra való ráeszmélés, valamint az örökérvényű egyes számú Időzsaru-elv, miszerint egy azon anyag két vetülete nem töltheti ki ugyanazon pillanatban a teret. Persze, hiába a rendőri eskü, az időzsaruk folyton összeakadnak önmagukkal vagy nagymamájukkal a múltban, így önnön létezésüket sodorják veszélybe. Ha megölné a nagyit, akkor vajon pukkanás kíséretében feloldódna a levegőben? Maradjunk csak az 5 pontnál.

Szekeres Viktor

[origo]