|
Hat héten át lakott tizenkét fiatal a hetvenes évek díszletei közt, egy korabéli tárgyakkal, harmincéves bútorokkal, fekete-fehér tévével, szúrós díszpárnákkal, szőrös szőnyegekkel berendezett házban, virágmintás tapéták borította falak közt. A tucatnyi tizen- és huszonéves beköltöző nem használhatott internetet, mobiltelefont, nem olvashatott friss napisajtót, nem volt mikrohullámú sütő - ellenben hallgathatta a lemezjátszón a recsegős bakeliteket, a nyúlós hangkazettákat. Játszottak a rádión Bee Geest, Abbát, korai Stonest, Bostont, a kor diszkóslágereit.
Az öltözőszekrényt telepakolták akkori ruhákkal, de a stáb arra is figyelt, hogy a hetvenes évekből származó újságokat, magazinokat helyezzenek el a nappaliban. Volt olyan szereplő, akinek hippik voltak a szülei akkoriban, így a zenéket, ruhákat legalább ismerte.
"Teljesen kikészültek a gyerekek. Azt hitték, hogy olyasféle sorozatba csöppennek, mint a Real World volt" - újságolta a sajtónak Jessica Samet, az MTV új sorozatokért felelős alelnöke. A szerkesztők szerint ez a "hiányzó láncszem" a jelenkorban játszódó realityk és a középkorba vagy őskorba visszarepítő álvalóság-műsorok közt. Korábban olyan sorozat is futott, The British címmel, mely a XIX. század végére repítette a próbálkozókat: akkoriban a melegvizes fürdés luxus és a ruhák mosása is egész napos, igen körülményes elfoglaltság volt.
A hetvenes évek házában valamivel vidámabb volt az élet, több volt a vidámság. Főleg akkor röhögtek a lakók, ha egymásra néztek: a kor ruháihoz a kor frizurája passzol, így mindenkit kezelésbe vett a fodrász is a beköltözés előtt. Bent is olyan sminket készíthettek, olyan bőr- és hajápoló szerekkel piperézkedhettek a lányok, amelyek már 1970 körül léteztek. A lakók nem használhatták az ezredfordulós szlenget, le kellett mondaniuk a számítógépes játékokról, ellenben szórakozhattak a régi, táblás társasjátékokkal.
[origo]
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum Adatvédelem! 
