Arra, hogy esetleg rosszfiúk is legyünk egy sorozatból készült játékban, októberig még várnunk kell: ekkor jön ki ugyanis az új Maffiózók-szoftver. A sorozat annak idején azzal aratott osztatlan sikert, hogy teljesen újszerű szemszögből ábrázolta a maffiózókat. A főhős, Tony Soprano ugyanis túlságosan is emberi: hasonló problémákkal küzd, mint középkorú, középosztálybeli férfitársai - szorongásai, potenciagondjai vannak és az anyjával való kapcsolatát sem tudja rendezni. Foglalkozásától függetlenül, őt is ugyanazok a munkahelyi gondok gyötrik, mint másokat, egyaránt fél például főnökeitől és a feltörekvő vetélytársaktól. Végül nem bírja tovább a feszültséget, és - mint a Csak egy kis pánik Robert de Nirója - pszichiáterhez fordul. A népszerű sorozatból készült játékban a szorongásaival küzdő Tony egyik emberét, Joey-t személyesíthetjük meg. A karakterekhez egyébként az eredeti sorozat szereplői adták hangjukat, és maguk a figurák is ugyanúgy néznek ki, mint a tévében - ez viszont azt is jelenti, hogy az interaktivitás helyett, inkább a hangulatteremtésre tették a hangsúlyt a játékban. Ugyanez a helyzet a nemrégiben kijött Született feleségek-játékkal is, ahol a sok megoldatlan rejtély ellenére, az igazi varázst mégiscsak az adja, hogy egy időre magunk is beköltözhetünk a Lila Akác közbe.

Helyszínelők akcióban

Ahhoz, hogy a virtuális világ hiteles és élvezhető legyen, igen magas fokú technika szükséges - jóval egyszerűbb viszont a dolguk a játékkészítőknek, ha a sorozat eleve rajzolt figurákkal készült. A tévétörténelem leghosszabb ideje futó rajzfilm-sorozatának, a Simpson családnak a honlapján is találhatunk játékos érdekességeket. A sárga famíliát először 1987-ben láthattuk a televízióban, igaz, ekkor még nem önálló műsorban, hanem a Tracy Ullman Show egyik betétjeként. Az itt játszott rajzfilmek még csak harminc másodpercesek voltak - az ötletgazda, Matt Groening csak közel ötven rövid epizód legyártása után kapott lehetőséget arra, hogy elkészítse saját tévéműsorát. A Simpson család első hivatalos része végül 1989 decemberében került adásba, és azóta folyamatosan főműsoridőben fut. A sorozat honlapja rendkívül interaktív, főleg a szereplők bemutatásánál van tele apró játékokkal: az iskolaigazgató képe alá kattintva például megelevenedik az ott fekvő toll, és bajszot rajzol a fényképre. Simpsonék weboldalán egyszerű játékokkal múlathatjuk az időt, Bart bőrébe bújva például csúzlival lődözhetjük a springfieldieket, de hagyományos memóriajátékot is játszhatunk a Homer különféle arckifejezéseivel díszített kártyákkal.

A repülőgép-szerencsétlenség után a Lostban

Hasonlóan egyszerű játékokat találunk a Lost honlapján is, ahol a kirakóval viszonylag könnyű dolguk van azoknak is, akik nem követik nyomon a sorozat történéseit: itt négy jellegzetes jelenet puzzle-darabjait kell csupán összeillesztenünk. A kvíz már kicsivel nagyobb felkészültséget kíván a játékostól, hiszen itt olyan kérdésekre is meg kell tudnunk felelni, mint hogy melyik híres dal címe van Charlie vállára tetoválva. A pár hete indult Mission Survival című játék már magába a sorozatba helyezi bele a látogatót: a repülőgép lezuhanása után maradunk magunkra a szigeten. Bár az eredeti sorozatban negyvennyolcan élik túl a szerencsétlenséget, itt egy vaddisznón kívül egy árva lélekkel sem találkozunk. Míg a tévéműsor pont az egymástól eltérő karakterekre és az ebből fakadó konfliktusokra épít, a játékban nem kell emberi játszmákkal foglalkoznunk, elég a puszta túlélésre koncentrálnunk. Ennek érdekében fel kell kutatnunk a roncsok között épen maradt tárgyakat, de mivel nem fér el minden a kezünkben, el kell döntenünk, hogy később mit tudunk hasznosítani - az egyik bőröndben rejtőző nyertes lottószelvénnyel valószínűleg nincs mit kezdeni egy olyan helyen, ahol több száz kilométernyire van a legközelebbi fogadóiroda.     
     
A fentiekből is az látszik, hogy a számítógépes játék ma már szinte velejárója egy tévés sikertörténetnek. Ha egy sorozat igazán hódítani szeretne, már nem elég pusztán a tévében feltűnnie, terjeszkednie kell más médiumok irányába is. Régebben már az is nagy szenzációnak számított, ha egy műsor - miután a tévében véget ért - könyv alakban is a piacra került - ilyen volt például Laura Palmer naplója vagy a Miért éppen Alaszka? nyomán írt Levelek Alaszkából. Ma már viszont hatalmas a kínálat, van nem egy olyan tévécsatorna, amely egész nap csak sorozatokat sugároz. A számítógép, illetve az internet pedig már annyira természetes része mindennapi életünknek, hogy kézenfekvő errefelé tapogatódzni - már csak az a kérdés, hogy a brazil szappanoperákból, mikor készítenek véget nem érő játékokat.

Apats Gábor

[origo]