A volt döntősöknek sincs könnyű dolguk. Állnak egymással szemben a néhány méter széles csőben, ami mozog alattuk, sehol nincs zsűri a közelben, a közönségből is csak a leglelkesebb elöl álló néhány kiskorú látszik. Hallatszani még kevesebb, ez akkor derül ki, amikor közös éneklésre buzdítják őket: - "A bal oldali fiatalokból többet hallottunk, lehet, hogy a jobb oldalon kevesebben vannak? Jaj bocsánat, nem úgy értettem." Nincs könnyű dolguk, konferanszié és súgógép sincs, ezért karaoke-hangulatot teremtenek, sok a szövegtévesztés, cserébe mindenki lelkes és jókedvű, élvezi a helyzetet. A profizmust Baktai Anikó és a konferálást is magára vállaló Oláh Szabolcs képviseli, látszik rajtuk a rutin, az, hogy ők nem az utóbbi hónapokban kerültek először a közönség elé. Ők a show-ra koncentrálnak, a többiek buliznak is, néha leülnek az alacsony padlóra, és nézelődnek kifelé, a szép nagy ablakokon túl akár a fogyó Duna is megcsodálható.

Az első nyilvános combinózást minden jel szerint inkább Megasztár-rajongók, és nem villamos-fanok választották. A legtöbben szülői kísérettel hódoltak szenvedélyüknek, és nem átallottak szabálytalanul utazni az új szerelvényeken, tolakodtak, tapostak és tapsoltak. Sokkal jobban lelkesedtek egy autogramért, mint korszerű utastérért, a kerekenkénti fékezhetőségért, vagy azért az újszerű lehetőségért, hogy az ajtóktól mindenki beszólhat a villamosvezetőnek. A megállókban a megszokott szerelvényekre várókat inkább megosztotta a látvány, a Combino és tartalma is figyelmet kapott. A verseny az autogramosztásnál dőlt el - tavaly Torres Dani, idén Puskás Péter volt a kedvenc.

Terray István