|
A média által sugárzott, erőszakos világot bemutató kép és ennek hatása a fiatalokra, gyerekekre már egészen az ötvenes évek óta téma, akkor jelentek meg az első felmérések a témában. Persze minden megkérdezett szociológus sajnálatosnak tartja, hogy a társadalmi viselkedésmintákat épp elsajátító gyerekek sok erőszakkal találkoznak. Egy átlagos amerikai gyerek 18 éves kora előtt 20 ezer gyilkosságot és 80 ezer más erőszakos cselekedetet láthat a tévében.
Az UCLA egyik tanulmánya rámutat arra, hogy a gyerekműsorok gyakran még durvábbak, mint a felnőtteknek szóló, este, főműsoridőben vetített filmek. Az amerikai TNT Network és a Fox egy-egy jellegzetes rajzfilmjét is megvizsgálták, és kiderült, hogy Tapsifülesék 60 perc alatt 68 alkalommal alkalmaznak erőszakot, míg Tom és Jerry (egyórányi nettó műsorban) 88 esetben durvulnak: nem ritka egymás szakadékba történő hajigálása, a lapáttal történő fejbe verés, a vasvillával történő falhoz szegezés, de néha kézigránátot nyeletnek le egymással a rokonszenves kis figurák - már ha éppen nem kórházban hevernek, talpig gipszben.
Szakértők szerint három problémát is felvet a túlzott erőszak. A rengeteg verekedés, gyilkosság láttán a gyerekek egyre érzéketlenebbek lesznek mások (akár osztálytársak) szenvedését, fájdalmát látva. Másodszor: kimutatható, hogy egyre több gyerek véli úgy, hogy a világ egy rémisztő, erőszakos hely, amitől félni kell, így sokan szoronganak, rettegnek. Harmadszor: a sokat tévéző, a hajcibálást, üvöltözést normálisnak tartó gyerek erőszakosabb társaival, mint az, ki kevesebbet ül képernyő előtt. Mindenképp javasolt, hogy a szülő a gyerekkel együtt nézzen ilyen alkotásokat, és magyarázza el neki, hogy a látott bunyó igazából nem valós. A legjobb megoldás mégis az, ha a szülő olvas a gyereknek, ez egyfelől nem magányos szórakozás, másfelől javítja a képzelőerőt.
[origo]
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum Adatvédelem! 
