Amikor a rajzaimat meglátta Ben, azt mondta, hogy megtalálta bennük Max műveit. Ez nagyon megtisztelő volt számomra, de még most is kíváncsi vagyok, mekkora szerepet kaptak végül, mert nem láttam a filmet. A későbbiekben egyébként nagy sikere volt a rajzoknak, legalábbis a rendezőnek nagyon tetszettek, mindenki lefotóztatta magát velük, közeliek is készültek róluk, bár gondolom, hogy nem mindet vágták be. A lényeg, hogy a végén a rendező jópárat meg is vásárolt közülük.

A forgatáson mindig láttam egy szemrevaló nőt, aki nagyon titokzatos volt, soha senkihez nem szólt, csak lapozgatta a rajzokat. Meglehetősen kellemes pozícióban volt, látszott, hogy biztonságban érzi magát, de nem akar beleszólni semmibe. Később kiderült, hogy ő Menno felesége, aki maga is képzőművész. Aztán mondta a férjének, hogy nagyon megtetszettek neki a rajzaim, ezért mikor véget ért a forgatás, akkor Menno egy párat elvitt neki ajándékba.

A forgatásról egyébként csak töredékes emlékeim maradtak, mert nem voltam végig jelen. Különböző szakaszokban kaptam meg a feladatokat, amiket itthon készítettem el. Ezt ki kellett harcolnom, mert a csapat többi tagja (Ben van Os vezetésével) a Hajógyári-szigeten kapott egy műhelyt, és ott dolgoztak. Én is dolgozhattam volna ott, de az alkotáshoz nekem több koncentráció kell, meg némi könyvtári kutatás, mert bár eléggé tisztában vagyok a kor designjával, volt, amiért könyvtárba kellett mennem. Úgyhogy körülbelül hetente jártam ki a stábhoz, és egy fél napot töltöttem velük.

A Vasúttörténeti Múzeum egyik lepusztult hodályában találkoztam John Cusackkel kétszer is, igaz, csak rövid időre. Itt rendezték be Max galériáját, tehát itt vették fel a kiállítási jeleneteket. Meglátásom szerint sikerült a helyszínt a kornak megfelelő szellemben kialakítani, mert a dadaizmusnak az volt a lényege, hogy a művész poénkodott nonstop. Az volt a célja, hogy provokálja a polgári, kispolgári világot. Szóval itt találkoztam Cusackkel, mondta, hogy nagyon tetszett neki az egyik plakát, amit csináltam, már nem emlékszem, melyik. Nyilván ilyenkor nincs idő igazán haverkodni, inkább protokolláris találkozás volt.    

Úgy tűnt nekem, hogy Cusack nagyon élvezte a helyzetet, hogy most egy olyan dolgot csinálhat, ami számára is szokatlan. Úgy értem, hogy ezúttal nem egy sikerfilmet kell csinálnia, hanem egy olyan alkotást, amiben más arcát mutathatja meg. Kvázi művészfilmet forgat. Hogy végül mennyiben lett a Max művészfilm, nem tudom, még nem láttam. A forgatás után sokáig nem hallottam a produkcióról, ezért fel is hívtam Ben asszisztensét, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy Amerikában már bemutatták. Hát akkor ezek szerint most hozzánk is megérkezett.

- Köszönjük a beszélgetést.

[origo]