Minthogy három bonyolult helyzet, és három összetett női főhős ábrázolása volt a feladat, Stephen Daldry rendező a legjobb színésznők közül válogatott. Végül Nicole Kidmanre osztotta Virginia Woolf szerepét, aki külsőre ugyan egyáltalán nem hasonlít az írónőre, lelkileg nagyon közel érezte magához a figurát.  "Ha egy valóságos személyt játszol, fontos, hogy ráérezz az illető lényegére" - vallja Kidman. "Woolf egész életében a halállal, az őrülettel és a szerelemmel küzdött. Mindig nagyon érdekelt az a mélység, mellyel sikerült megragadnia az élet pátoszát. Mégis volt benne valami pajkosság, játékosság és életöröm, s ez késztette az embereket arra, hogy a környezetében legyenek. Lenyűgözőnek találták őt és vonzódtak hozzá."

Kidman egy műorr és egy paróka segítségével szinte felismerhetetlen a szerepben, ám a kiváló maszkmesterek munkáján kívül leginkább belső metamorfózisa nyűgözte le a szakmai közönséget. Járása, tekintete, akcentusa teljes mértékben idomult a figurához, és ezért a teljesítményért már a legrangosabb díjakkal jutalmazták. Januárban átvehette a legjobb női drámai főszerep Golden Globe-díját, februárban pedig a Brit Filmakadémia elismerését. Márciusban kiderül, alakítása Oscar-díjban is részesül-e, hiszen a kategória 5 jelöltje közül őt tartják a legesélyesebbnek.

A színésznő így beszélt arról, mit jelentett számára Virginia Woolf megformálása: "Nagyon érdekes, hogy bizonyos szerepek épp akkor toppannak be egy színész életébe, amikor szüksége van rájuk. Nem épp a legvidámabb időszakomat éltem, amikor megkaptam ezt a feladatot, a figura pedig katartikus hatást gyakorolt rám. Van egy gyönyörű sor a forgatókönyvben arról, hogyan ad nekünk ajándékot a halál. Nekem Virginia adott ajándékot. Az egészben ez az igazán furcsa: életemnek azon a pontján szükségem volt rá, hogy eljátsszam őt."

Kidmanével egyenértékű alakítást nyújt a filmben Julianne Moore, aki a házasságában vergődő Los Angeles-i anyát alakítja. A színésznő azért is tudott könnyen ráhangolódni a szerepre, mert maga is két kisgyerek édesanyja. "A forgatás alatt vártam a kislányomat, a fiam pedig három és fél éves volt, ezért mélyen meg tudtam érteni a filmbéli anya és fia közti kapcsolatot. A gyerek rendkívüli módon kötődik az anyjához, érzi a depresszióját, és nagyon elveszett - szívszorító volt átélni. Ez a nő össze van zavarodva a házasság miatt, amelyet nem akart; fogalma sincs a saját szexualitásáról; reménytelenül boldogtalan, és azt sem tudja, hogy egyáltalán részt akar-e venni az életben. Virginia karakterével ellentétben ő olvasó, és nem résztvevő. És mindig csak veszít. Nincsenek választási lehetőségei." 

Moore szerint az általa játszott szereplő és Virginia Woolf között sok hasonlóság van. "Mindketten depressziósak, ám míg Woolf tudatában van a betegségének és küzd ellene, addig Laura szinte teljesen elmerül benne. Nincs jelen a saját életében, a mély boldogtalanság élete alapállapota. Nagyon tetszik a regényben és a forgatókönyvben is, hogy amit látunk, csak egy másik nap, újabb órák sora, melyen át kell verekednie magát. Nem számít arra, hogy bármilyen világrengető esemény bekövetkezhet az életében."

Juliane Moore játéka szintén esélyes az Oscar-díjra, csak egy másik kategóriában: a legjobb női mellékszereplők között. Ugyanakkor a főszereplők versenyében is részt vesz (amelyben tehát Kidman vetélytársának mondhatja magát) a Far From Heaven című filmben nyújtott alakításával. (Furcsa egybeesés, hogy abban is egy 50-es évekbeli amerikai háziasszonyt alakít, aki félresikerült házassága miatt gyötrődik.)

De Az órák harmadik főszereplője sem marad el kolléganőitől: Meryl Streep alakítja Clarissát, aki megpróbál életkedvet adni haldokló barátjának, de a férfi már inkább búcsúzni vágyik. Ebben a történetben felbukkan a második epizód két szereplője, és magyarázatot adnak több kérdésre. Meryl Streep - akit szintén Golden Globe-díjra jelöltek az alakításáért, de végül egy másik szerepért kapott elismerést; és amivel pedig Julianne Moore vetélytársa lehet az Oscar-gálán - egy nyilatkozatában bevallotta, hogy nagy megpróbáltatást jelentett számára a karakter megformálása, mert a legmélyebb kínokba kellett beleélnie magát.

A könyv azonban felemelő élményt jelentett neki. "Gyönyörű regény, de amikor az ügynököm felhívott a szereppel kapcsolatban, el sem tudtam képzelni, hogyan lehet ebből filmet készíteni, hogyan lehet egy ennyire belső világot a film nyelvére fordítani. Miután azonban elolvastam a forgatókönyvet, igazán csodálatosnak találtam."