Részlet Dr. Csernus új könyvéből: Shopping heroin

"Amikor visszamentünk Amszterdamba, már én vettem az anyagot. (...) A pályaudvaron futottam bele egy kisebb társaságba. Az egyiknek ajánlottam egy kis casht, ha szerez nekem cuccot! Azt hitte, hogy tégla vagyok, mégpedig az amatőr fajtából, azonnal el akart hajtani. Én viszont akkor már annyira akartam a heroint, hogy ez a profi narkósoknak is feltűnt. Sütött rólam, hogy csak ez jár a fejemben. Az arcomra volt égetve a narkó utáni vágy. Meséltem nekik ez első élményemről. Hogy úgy éreztem magam, mint Alíz Csodaországban. Akkor leesett nekik, hogy nem vagyok zsaru. Azok nem tudnak így játszani, úgyhogy az egyik elvitt egy helyre (hagy ne rajzoljak térképet). Megvettem a pakkot (méghozzá többszöröséért a piaci árnak, ahogy azt később megtudtam, de ez már csak így van...), viszont nem mertem használni. Magammal hozam Pestre. Így kezdődött. Ültem a szobámban, és néztem a heroint. Egyedül akartam felnyomni. Mert a hernyó nem egy társasági cucc, sokkal inkább magányos műfaj. Akkor már tudtam hogy kell. Felmelegítettem és szívtam. Bejött!

(...) Amszterdamról leszoktam. Münchenbe jártam heroinért. Közelebb volt. Üzleti ügyeimet, a feketekereskedelmet átcsoportosítottam arra a környékre. A kellemest a hasznossal. Tízgrammonként vásároltam. Később húszasával. Idővel ugyanis nő a mennyiség! Csak otthon kellett vigyáznom. Szabadkán. Azt csináltam, hogy mielőtt átléptem volna a határt, felszívtam egy adagot. Pénteken. Aztán irány a családi fészek. Szombaton már kezdődött a rosszullét. Jöttek az elvonási tünetek, de nem mertem szívni, annyira féltem a lebukástól."

Decemberi Playboy-ajánlónkból:
Butor Mónika - ajándék a fa alá
Michelle Wild-ot nézni és látni maga az ellentmondás
Vad vágyak: Brooke Burke

[origo]