Máskor meg ülök vele a presszóban, négyszemközt - ha nem veszünk tudomást a többi vendégről -, és nem hiszem el, hogy őt látom. Halk, gyermekhangon beszél, a kezét tördeli, a copfját húzgálja bizonytalanul. Habos kakaót szürcsöl, várandóssága hatodik hónapjának végén jár. Ugyanaz a lány, vagy csak az orromnál fogva vezet?

"Ha felmásztam egy dombra világosban, tudni akartam, milyen ott sötétben. Látni akartam, mi van a város szélén túl. A szüleim számára ez ijesztő volt. Apám nap mint nap ugyanazon az útvonalon közlekedett, sosem jutott eszébe, hogy másfelé is indulhat."