A Szent Grál rejtélye

Horselover Fat idegösszeomlása azon a napon kezdődött, amikor Gloria felhívta, van-e otthon Nembutalja. Amikor visszakérdezett, miért, a nő azt felelte, meg akarja ölni magát. Minden ismerősét felhívja, hogy eleget összeszedjen. Már van ötven tabletta, de még harminc-negyven kéne, biztos ami biztos.
Ebből Horselover Fat azonnal arra a következtetésre jutott, hogy Gloria így akar segítséget kérni. Fat már jó néhány éve abban a tévhitben élt, hogy segíthet az embereken. A pszichiátere egyszer mondta is neki, ahhoz, hogy helyrejöjjön, két dolgot kéne tennie: leszokni a drogról (ami nem ment), és nem próbálni segíteni másokon (ami szintén nem ment).
Valójában nem volt Nembutalja. Semmiféle altatója sem volt. Sosem használt altatót. Gyorsítókat használt. Így aztán eleve nem tudott Gloriának altatót adni, hogy öngyilkos lehessen. De amúgy se tette volna.
- Van tíz darab - mondta neki, mert ha bevallja az igazat, a nő leteszi.
- Elmegyek érte - vágta rá Gloria ugyanazon a racionális, nyugodt hangon, amivel a tablettákat kérte.
Fat ekkor fogta fel, hogy a nő egyáltalán nem segítséget kér. Tényleg meg akar halni. Teljesen elment az esze. Ha nem így lenne, biztosan leplezné a szándékát, mert így őt is bűntársává teszi. De ahhoz, hogy ő belemenjen, az kéne, hogy holtan akarja látni Gloriát. Erre azonban semmi oka nem volt se neki, se másnak. Gloria szelíd, okos teremtés, csak túlzásba vitte az LSD-t. Utoljára fél éve hallott felőle; a jelek szerint az LSD közben szó szerint az agyára ment.
- Hol voltál? - kérdezte Fat.
- A Mount Zion kórházban San Franciscóban. Megpróbáltam megölni magam, és anyám becsukatott. A múlt héten engedtek ki.
- De most jól vagy?
- Ja.
Na, Fat ekkor kezdett begolyózni. Még fogalma sem volt róla, hogy egy elmondhatatlanul förtelmes pszichológiai játékba rángatták bele, amelyből nincs kiút. A barátja, Gloria Knudson a saját agyával együtt őt is tönkretette. S közben hasonló telefonokkal még valószínűleg hat-hét embert, minden barátját, aki szerette őt. A szüleit kétségtelenül porrá zúzta. Ésszerű hangjából kicsendült a nihilizmus hárfája, a semmi pengése. Fat nem élő emberrel beszélt; egy tükörreflexes valami volt a vonal túlsó végén.
Ekkor még nem tudta, hogy a valóságra néha az őrület a megfelelő reakció. Azzal, hogy hallgatta a halálba nyugodtan utat kereső Gloriát, belélegezte a fertőzést. Olyan volt ez, mint az a kis kínai ujjbilincs; egy apró henger, aminek két végébe az ember bedugja az ujját, aztán minél erősebben igyekszik kihúzni, a csapda annál jobban rászorul.

Fordította: Pék Zoltán