Árak. A hamburger 380, hot dogot 230-ért lehet kapni, a palacsinta pedig 130 forintot kóstál. Borsodi csapoltat 275-ért lehet szürcsölni, a Stella viszont nem épp olcsó, 400 forintot kell leszurkolni érte. Ha már a csapvíz nem jó, ihatunk üdítőt is: ennek a gépi verziója olcsóbb, 120 forint két deci. Korrekt faasztalok, kényelmes székek mindenhol, erre tényleg nem lehet panasz. A büfék körüli kert, a gyep is gondozott, virágok sok helyen. A füvet egy ősz, szakállas úr vágja reggel, kissé fáradtnak, unottnak tűnik, ami tízmilliárd levágott fűszál után nem is csoda.

Van kis halastó, apró szigettel és szökőkúttal a közepén, dús vegetáció veszi körbe - pecázni persze nem szabad. A szaunát nem próbáltuk ki a nyári forróságban, de messziről tisztának tűnt az is.

A II. és a IV. század közt már volt ezen a területen nagy pancsolás: az itteni források látták el ivóvízzel egész Aquincumot. Az öt kilométer hosszú vízvezeték (aquaeductus, ugye) vitte a vizet a légiótáborba, a polgárvárosba, ez a víz táplálta a környék közkútjait, fürdőit.

A római birodalom bukása után az egész lezüllött, a terület elmocsarasodott. Aztán cölöpházak nőttek ki a földből, Mátyás korában kórház állott itt, később lőpormalom épült a helyére.

Manapság ismét érdemes kinézni ide: főleg korán reggel vagy késő délután, hogy elkerüljük a zajos gyermekcsapatokat, iskolai osztályokat.

Kalmár Csaba

[origo]