Sziget 2004 Egyhetes őrület, erről persze az [origo] is beszámolt. Képgalériák, interjúk, kis színesek. Nézd meg, hogy mulatott a nőd/pasid, míg te dolgoztál! Olvasd el, ittasság miatt mit nem láttál elég tisztán - vagy mit hagytál ki...
Sorra jönnek a régi nóták, mint a Touch of Evil, a 86-os Turbo Lover vagy a Victim of Changes - utóbbi dal után Halford dühösen téblábol a színpadon, mint egy sisak nélküli, kissé pöttöm Darth Vader, majd trappoló léptekkel eltűnik a színről - mintha most közölte volna vele egy megszeppent, berezelt admirális, hogy továbbra sem találják a gaz Luke Skywalker és a lázadók bázisát. Persze aztán visszajön, előadják a Breaking the Law című klasszikust (sok hazai csapat játszotta Fekete Ló címmel), a szám elején pedig érdekes jelenet szórakoztatja a nézőket: a két gitáros és a basszusgitáros egymás mellett állva, átnyúlva a másik hangszeréhez, a társ gitárját pengetik.
A végére komoly buli alakul ki: a műsor során öt alkalommal kabátot váltó Halford (nem lehetett könnyű mázsás metáldzsekiben mozogni) énekelteti a népet, egy motor is előkerül valahonnan, néha már el is vigyorodik, láthatóan élvezi a színpadi melót. Jön a fülbántó Painkiller, majd a vidám, szinte diszkós Living After Midnight, sokan együtt éneklik a refréneket, ugrálnak az ifjak, és elégedetten bólogatnak az idősebb, nosztalgiázó rockerek: a Judas tagjai láthatóan nem csak egy gagyi haknira jöttek, becsülettel nyomják a metált, örülnek annak, hogy a jónép örül. Legalább másfél-két órát játszanak végül, de lemerült telefonomról nem tudom megnézni, hány óra - a mellettem álló ifjak pedig elegáns óra helyett igazi, szögecses csuklószorítót hordanak.
