Sziget 2004 Egyhetes őrület, erről persze az [origo] is beszámolt. Képgalériák, interjúk, kis színesek. Nézd meg, hogy mulatott a nőd/pasid, míg te dolgoztál! Olvasd el, ittasság miatt mit nem láttál elég tisztán - vagy mit hagytál ki...
Hálás üvöltés, majd kezdődik az őrület, eléneklik az Una paloma blancát és a Titanic betétdalát. Utóbbiban tompa dob-alap dörömböl végig, teljesen indokolatlanul, ám ez nem zavarja az egyik önjelölt Leonardo di Capriót, szemét lehunyva, karjait széttárva imitálja a Titanic egyik látványos, romantikus ám kissé gejl jelenetét, percekig áll mozdulatlanul, arcán nagy átéléssel. Spanjai közben elviszik mellőle a fölre tett korsónyi sörét, nagyot néz utána a szerelmes lelkű legény (Szerelmetes ifjak szigete).
Éjjel még bóklászunk egyet, kukákon doboló német legények közt visz el utunk - ez úgy nyolc-tíz éve nagy divat volt a Szigeten. A Cinetripben mámorító tuc-tuc muzsikára bólogatnak ütemesen az arcok, itt gladiátorképeket vetítenek a falra, előttem tisztázatlan okból. A Magic Mirrorban Rácz Kati énekel, a Padödö egyik slágerét,a Bye-bye Szását adja elő nagy lelkesedéssel és komoly beleéléssel. Valamivel jobb hangja van, mint nekem, az egy hetes kiabálás után (saját hangját nem hallja az ember néha) és a hideg sörök betettek, az a kevés, ami volt, az is elszállt.
Nem szállt ellenben az a kislány, aki bungee-jumping végett befizette ötezer forintját, toronydaruval felvitték a magasba, majd öt percig toporgott a kis kabinban, görcsösen kapaszkodván a korlátban - láthatóan félt leugrani. Ez már negyed háromkor volt: az összeverődött nézők százai tapssal és ovációval bízatták a bizonytalan, vonakodó ifjú hölgyet, ám mindhiába. Talán majd jövőre, ugyanitt.
