Az elmúlt évtizedben sok rácsot távolítottak el.
Igaz, hogy a rács a bezártság jelképe, de az állat területének, életterének strukturáltnak kell lennie, a környezetnek le kell kötnie a benne élőt. Hogy konkrét példát mondjak: a majomnak a rács a jó, ugyanis az egy nagy mászófelület, a majmok pedig, mit az köztudott, egész nap másznak fel-alá. Persze az üvegfalak nem keltik a bezártság érzését. Én a természetes anyagok híve vagyok. Szakmai munka kell ahhoz is, hogy egy árokhoz hozzászoktassuk az állatokat, mivel természetes közegükben nincsenek mély árkok, váratlan mélyedések.

Történt itt kellemetlen eset Önnel?
Én csak a szépre emlékezem. De ha nagyon faggat, elmesélek egy esetet. Volt egy mongol ősló, amelyet 1966-ban kaptunk a prágai állatkerttől, a pesti fennállásának századik évfordulójára. Ezt az állatot csapatban kellett volna tartani, de egyedül érkezett. Vad volt és kis területre került, meg sem lehetett közelíteni. Egy nagyapa pedig két kisunokáját emelte a rácsokra, hogy egészen közel legyenek a megvadult lóhoz. Félve és udvariasan szóltunk, hogy ne tegye, persze indulatos szóváltás lett a vége, a nagyapó miatt. Nem kell mindent megfogni, tapogatni. Ilyenkor a látogató azt hiszi, hogy mi ellenük vagyunk, holott ez nem így van. Ha akarnak, simogathatnak kígyót is a pálmaházban, persze megszervezett keretek közt.

Ajánlat Kokó, a kakadu

Van olyan speciális faj, amelyre különösen büszkék?
Bécsnek van egy pandapárja kölcsönbe, de az kínai tulajdon. Nekünk is vannak igen értékes és különleges állataink. Szakmai szempontból persze a gorilla és mondjuk a perzsa leopárd jelent vonzerőt. A nagyközönség azt mondja utóbbira, hogy pettyes, és kész - holott igen ritka már a természetben. Rövidesen a párja is érkezik, hogy szaporodjanak. Egy fajt sem emelnék ki, inkább arra vagyok büszke, hogy gyűjteményünk igen komoly méretű és változatos.

Kalmár Csaba