A kis vagány - Piaggio Typhoon X

Nagyobb kép

A féket jól megrántva parádés lassulásra bírható a Typhoon, jól dolgozik az első egytárcsás Brembo és a hátsó dobfék. Városi körülmények között nem valószínű, hogy teljesítményük határaira jutnának, ahogy a futómű is jól teszi a dolgát, bár egy kalandszámba menő Thököly-utazás alatt pattogtunk eleget.

A ballonos gumik azonban többet sejtetnek egy egyszerű városi robogónál, nosza rajta, hagyjuk magunk mögött a házakat! Nem kellett messzire menni, a telepi bringás vagányok "U alak" becenevű kedvelt helye a káposztásmegyeri Farkas-erdőben megfelelő választásnak tűnt. Hát, a downhilles fiúk körében oly népszerű jó nagy gödörbe ugyan bement a kis gép, ám lendület nélkül az elkaparó hátsó gumi miatt nehezen ment a kikapaszkodás a meredélyen. A rövidke rugóutak miatt célszerű volt elkerülni a nagy letörést is, ahonnan majdnem a fejünkre ugrott egy montis srác. Sebaj, fotózási helyszínnek megtette, és egy-két belegurulok-és-lendületből-kigurulok kört be lehetett vállalni, a brinyósok kaján félmosolyától kísérve.

A környező erdei sétautakon azonban nyugodt szívvel lehetett kergetni a masinát, a széles gumik biztonságos fogást kínáltak a kissé homokos-poros altalajon. Az önfeledt gurulgatásnak a sétálók rosszalló pillantásai és a közeledő eső vetett véget. Irány haza!

Robogóhoz méltóan az egyre szaporodó esőcseppek megkímélték a lábat, de szélvédő híján teleszórták a nyitott sisakba bújtatott arcot. Nedves úton már óvatosabban kellett kezelni az addig vadóc módra döntögethető masinát, és a csúszáshatárt is sikerült kitapasztalni a nyálkás útfelületen. Meglepően jól kordában lehetett tartani az íves balkanyarból való kigyorsításkor meg-megcsúszó hátsót, bár a tervezettnél nagyobbra sikerült ív miatt a közeledő útpadka felnyomta az adrenalint.

A kanyart persze sikerült bevenni, és még a nagyobb eső előtt hazaérni úgy, hogy előtte beugrottam a kutyatáposhoz is. A négykilós kiszerelésben árult bárányos-rizses szárazeledelt először az ülés előtti obligát szatyorkampóra akasztottam fel, de aztán - egy merész gondolattal - inkább az ülés alá próbáltam begyömöszölni - sikerrel. A kulccsal zárható ülés alatti tágas sisaktartóba még bőven befért a masszív lopásgátló lánc és egy szemüvegtok is.

Szép fénnyel világít este a műszerfal, bár azt nem értem, mire jó, hogy "Tech for fun" feliratokkal látják el az üres felületeket a kilométeróra és a benzinszintjelző mellett. Utóbbi viszonylag pontosnak tűnt, és nem volt túl szomjas sem a gép, a fogyasztás valahol két és fél liter körül ingadozott száz kilométeren - csőgázon, padlófékkel.

Az ülésen két ember is elfér, de nem túl kényelmesen. Sebaj, úgysem erre való a Typhoon. A munkába, iskolába járás - mint minden dugógyilkos robogóval - kifejezett élmény az agilis kis jószággal, és egy kis felpiszkálással a haveroknak is lehet vele villantani a suli melletti parkolóban vagy akár a susnyásban - már ha van ilyen.

Ballai Vince