Született nőcsábász - Piaggio Liberty 125

Nagyobb kép

Az ülés párnázása kényelmes, de a lábhelyet szűkösnek éreztem, és a fenekemet nyomta az utasülés pereme. Egy 190 centi körüli ismerős, kipróbálva a masinát, arra panaszkodott, hogy a kormány elfordítva a térdébe ütközik. Hosszabb távon az utas szépen rácsúszik a vezetőre az enyhén előre lejtő ülésen, és pont rányomja az ágyékát a nyereg elején lévő huplira.

A nagy kerekek miatt a szokottnál kisebb a nyereg alatti tároló, saját nyitott sisakom nem fért be, pedig elvileg nyitott sisakoknak még jó. Lehet, hogy kisebb fejekre tervezték. Sajnos piactesztnek nem sikerült alávetni, de az látszott, hogy a bontott csirke még belefért volna a kis dobozba, de a póréhagymát inkább a hátizsákba kellett volna rakni. Sebaj, a háziasszonyok úgyis cekkerrel járnak a piacra, annak meg ott van a rugós kihajtható szatyorakasztó a kormány alatt. Középállványra állításnál vagy lelakatolásnál hasznos szolgálatot tett a hátsó kerék mellett húzódó krómozott bukócső - ez nyilván jól jön esésnél is, akárcsak a lábpajzs két oldalán lévő gumirátét.

Szép a műszerfal, bár zavaró, hogy napfényben nem látszik, melyik visszajelző ég és melyik nem. Főleg a városi/országúti állást nehéz így ellenőrizni, ez csak a kicsit lötyögő kapcsoló állásából derül ki. De mindegy is, hiszen célszerűbb az országútival közlekedni még a városban is, hogy észrevegyenek a sokszor figyelmetlen autósok. Ebben persze ludas a motor és a kipufogó is: előbbi csendesen duruzsol, utóbbi kövér gázt húzva sem ad ki magából hangorkánt. Járó motornál álló helyzetben kissé rezeg a gép, jómagam a fenekemen és a fejemen éreztem ezt elsősorban, de ez nem zavaró.

A fogyasztásról ellentmondó adatokat sikerült regisztrálnunk. Érdekes volt, hogy az üresedő tankot jelző lámpa nem sokkal kevesebb, mint fél tanknál már kigyullad. A hivatalosan hét- (valójában inkább hat-) literes teli benzintartályt nekem 140 kilométer alatt sikerült szárazra motoroznom. Jó, ebből legalább 100 kilométer utassal volt, kis utcákban, kettővel döcögve, sok gyorsítással-lassítással. Érdemes kollégám 120 kilométert ment, amíg kigyulladt neki az üresedő tankot jelző fény. Nekem 80 kilométer után történt mindez, de utána még hatvan kilométert vígan elpöfögött, mire kiapadt a tartály a Lánchídtól északra lévő budai rakparti felhajtó tetején. Ezután hat liter (két liter egy gondosan bekészített a kólásüvegből, négy a közeli benzinkútról) benzint sikerült beletölteni úgy, hogy a felhabzó folyadék már-már kicsapott a betöltőnyílás mellett.

Összességében kimondottan jó volt a városban közlekedni a Libertyvel. Főként a dugóban élvezet robogózni vele: a nyomatékos kis blokk elég ahhoz, hogy a sorok között a piros lámpáig előreguruljunk, elsőként eljöjjünk, és otthagyjuk az autósokat izzadni a dugóban. Ez az igazi mulatság, amiben a kis Piaggio is jó partner.

Ballai Vince