Betyárkodásra tervezték - Honda Hornet 600

Beindításkor a motor oldalán található szívatóval kell nógatni a 600 köbcentis blokkot, ami ígéretes mormogással hálálja meg az extra benzint. Már az első méterek alatt kiderül, hogy a Hornet jóval nyomatékosabb - és ezáltal praktikusabb a mindennapokon -, mint egy hasonló kategóriájú sportgép, ám csodát ne várjon senki, a lendületes haladáshoz bizony meg kell kínozni a motort. Szerencsére a Hornet már gyárilag mazochista, ami abban nyilvánul meg, hogy alacsony fordulatszám környékén szomorú búgással jelzi: ez nem az ő világa. Egy kis mozdulat a csuklón, és 5000-től szépen elindul a motor, 8000-nél újabb lendület kap a száguldás, hogy 13 ezernél már az elektronika késztesse váltásra a vérszemet kapott motorost. Ha elindulásnál végigcsináljuk a fenti procedúrát, közel 100 km/óránál járunk, kettesben 140 környékén kezd el dadogni a motor, míg hármasban 180-ig tart a lendület. A váltó hondásan könnyen jár, ám nem árt határozottan lépkedni a kis karon, ugyanis a teszt alatt többször is sikerült "lyukat" váltanom, ám lehet, hogy ez csak a tesztmotor hányattatott múltjának a következménye.

A Hornet egy kis túlzással olyan könnyen vezethető, mint egy bicikli: a kanyarokba szinte magától bedől, pontosan tartja az ívet, és még fékezéskor sem akar mindenáron felegyenesedni. Az élvezetes motorozáshoz nagyban hozzájárul, hogy az üléspozíció szinte tökéletes: a csuklókra pont annyi súly kerül, hogy érezni lehessen az első kerék visszajelzéseit, míg a lábak szépen belesimulnak a tank elkeskenyedő kiképzésébe, de nincsenek úgy "összehajtogatva", mint egy sportmotoron. A fentieknek köszönhetően hamar megjön a Hornetre szabadult motoros önbizalma, és innentől kezdve már csak idő kérdése a jogosítvány elvesztése. A motor szinte szuggerálja az embert egy kis betyárkodásra, ezért szinte biztos vagyok benne, ha Sobri Jóska ma élne, egy Hornet nyergében fosztogatná a Bakonyon áthaladó pénzszállító autókat.

A futómű utcai használat esetén megfelelő tartalékokkal rendelkezik, ám egy nyílt nap alkalmával már kiderül, hogy nem a legdrágább alkatrészek közül válogattak a Honda mérnökei. Ugyanez mondható el a fékekről is, amelyek remekül teljesítenek a szürke hétköznapokon, akár egy ujjal is blokkolható az első kerék, ám tartós igénybevétel után (pályanap) csúnyán felpuhulnak. Természetesen a versenypályán való száguldozás nem tartozik a Hornet alapkövetelményei közé, ám a fenti apróságok kijavítása után (fém fékcső, olaj- és rugócsere az első villában) mégis érdemes oda kilátogatni és kellemetlen meglepetéseket okozni a professzionálisabb motorokkal érkezőknek.

Nem csupán a kanyarvadászatban jeleskedik a Hornet, városban újfent verhetetlen, mint kés a vajban, úgy lehet vele az autósorok között előretörni, kár, hogy a gyári kipufogó elég gyengén adja a külvilág tudtára, hogy itt bizony egy Hornet fog elszáguldani.

A sok ömlengés után jöjjön némi negatívum: a szélvédelem hiánya meglehetősen próbára teszi egy-egy - nagyobb sebességgel lefutott - út során a pilótát, aki vagy kuporog a tankon, vagy drasztikusan megerősíti a nyakizmait. A hátsó ülés sem az utasok álma, mivel magasan van és enyhén lejt, ráadásul a tank formája miatt a támaszkodás sem a legtökéletesebb. A megoldás persze nagyon egyszerű, egyedül kell elindulni motorozni, messze elkerülve az autópályákat, a lehető legkacskaringósabb utat választva. Ha betartjuk a fenti receptet a Hornet olyan élményekkel fogja megajándékozni pilótáját, ami egyedülálló ebben a kategóriában.

A legjobb tesztelő: Ön!

Mi sajnos csak pár napra kapjuk meg tesztmotorokat, ezért hosszabb távú tapasztalatokat nem tudunk szerezni egy-egy modellről. Amennyiben Önnek egy 600-as Hornet áll a garázsában, kérjük ossza meg velünk és olvasóinkkal a szubjektív véleményét egy teszt formájában, és nyerjen ajándékcsomagot a Suzuki Hollós jóvoltából! A tetszőleges hosszú írásokat a [e-mail] címre várjuk.

A fogyasztás vegyes használat esetén 6 liter körül alakult, ám egy kis mátrai kanyarvadászat vagy autópályás száguldozás 1-1,5 literrel is megdobhatja a motor szomját. A 17 literes tank kiürülésére egy kis lámpa figyelmeztet a műszerfalon, amelynek felvillanásakor célszerű fordítani egyet a benzincsapon, és diszkrét tempóban felkeresni egy közeli benzinkutat.

A 600-as Hornetet jelenleg 1 890 000 forintért mérik (indításgátlóval együtt), ami a középkategóriás csupasz motorok között nem számít kiugrónak, de olcsónak sem: a Yamaha 1 845 000 forintot kér a vadonatúj csupasz Fazerért, a Kawasaki diszkont áron (1 840 000) kínálja a 750-es Z-t, a Suzuki 600-as Banditja pedig 1 548 000 forintba kerül, igaz ez már egy kifutó modell, mert jövőre jön a 650-es GSF. És némi kéthengeres alternatíva, hogy ne legyen olyan könnyű a választás: a Ducati 620-as Monstere (Dark SD) 2 millió forintért kelleti magát, míg a Suzuki 650 SV már 1,7 millióért hazavihető.

 

Nógrádi Attila