Fullánkos életérzés

Praktikus és szép az extraként rendelhető hátsó doboz, sajnos azonban a metálszínű csomagtartó egy járdaszegélyről való ledöccenéskor leesett. Ennek oka az volt, hogy a dobozt tartó csavar körül egyszerűen eltörött a műanyag tartórész, mintegy tiltakozva a budapesti utak gyalázatos minősége miatt. A kis kerekek amúgy sem szeretik a fővárosi tankcsapdákat, bár a rugózás azért megteszi, ami tőle telik, hogy ne jelentsen rémálmot végigmenni, mondjuk, a Szentendrei úton. A jól összerakott robogó még ekkor sem zörgött sehol, csak a plexi táncolt vészesen. A Thökölyt azért kikerültem...

Az egyhengeres négyütemű blokk simán és nagyon csendesen jár, még pirosnál, alapjáraton halkan pöfögő motorral várakozva sem lehetett érezni jelentősebb vibrálást. Csendesen jár, még teljes gázon is, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne benne erő. 80-90 kilométer per órás sebességig meggyőzően tol a 20 lóerős motor, még utassal is, utána viszont kifogy belőle a szufla. A százas tempót egy személlyel 18 másodperc alatt éri el. A végsebessége hivatalosan 119 km/h, ezt nem értem el még egyedül sem, bizonyára a nagy szélvédő miatt. Azért volt, hogy 115 fölé kúszott a mutató egyenes szakaszon, utassal is.

A hidraulikus tárcsafékek messze a várakozások felett teljesítettek, az első és a hátsó fék egyidejű erőteljes behúzásával mintha horgonyt vetettünk volna. Ilyenkor igencsak ellent kellett tartani, hogy a tehetetlensége miatt - a dobozos eset óta a praktikus ülés alatti fogódzkodók helyett inkább a derekamba kapaszkodó - előrecsúszó utas ne toljon le az ülésről.

A nyereg kényelmes, az edzettebbek még hosszabb távokat is vígan kibírnak rajta, csak vigyázni kell, hogyan terheljük. Legalábbis szerintem a terhelés lehetett az oka, hogy amikor egy viszonylag nehéz (5-6 kilós) hátizsákkal ült hátul a párom, akkor 50 kilométer folyamatos menet után megmacskásodott a combom. Amikor viszont könnyítettünk a terhen, sokkal tovább bírtam, nemkevésbé az utas.

Pakolni jól lehet a Vespát, az ülés alatt két nyitott sisaknak is van helye, bár az én ugyancsak nyitott sisakom valahogy nem fért bele, de nem fért az már a Liberty 125 sisaktartójába sem, bár az X9-é - passzentosan - elnyelte. Túl nagy lenne a fejem? Mindenesetre sok mindent bele lehet pakolni a műanyag, helyéről könnyedén kiemelhető tartóba - amely által könnyen hozzáférhetővé válik a motorblokk is. Hosszabb út előtt a sisaktartót célszerű kivenni, és a lakásban belepakolni a cuccokat, így a táska elhagyásával is helyet spórolhatunk. Az ülés - nyitott kormányzárnál - egy a bal térddel szemben lévő gombocskával elektronikusan vagy mechanikusan a kesztyűtartóból nyitható. Ehhez két kéz kell, mivel nincs rugó - vagy már elfáradt -, ami felnyomná.

A slusszkulcs elfordításával és benyomásával nyitható kesztyűtartó alja kárpitozott, és egy kis pereme is van, ezáltal nem zörög, és nem potyog ki kinyitáskor a hanyagul bedobott kulcs, mobil, apró, napszemüveg stb.

A Vespát a szűkös 4-5 nap alatt - amíg nálam volt - sok helyzetben kipróbáltam: cikáztam vele a fővárosban a KRESZ-szabályok határain, döngettünk vele utassal a régi 3-as úton, végsebességét próbálgattam éjszaka az M3-ason, és feszítettem rajta öltönyben, lobogó nyakkendővel egy esküvői menetben. Minden pillanatban éreztem: sokáig emlegetem még ezt a kora őszi hosszú hétvégét.

Ballai Vince