Sámli kell hozzá - Suzuki DL-1000

Az első kanyarok meglehetősen érdekesen sikerültek a magas súlypontnak és üléspozíciónak köszönhetően, azonban, ha ezt megszokjuk, azt csinálunk a DL-lel, amit csak akarunk. A 150-es hátsó gumit bátran peremig lehet dönteni, mivel a lábtartók csak nagyon forszírozott körülmények között érnek le, mintegy figyelmeztetve az adrenalinvadász pilótát, hogy a lehetőségeinek határán jár.

Egyetlen zavaró rigolyáját sikerült csak megfigyelnem a V-Stromnak, éspedig, ha úthibával találkozunk kanyar előtt, vagy - ami még rosszabb - közben, szépen behintázik a hátulja. Természetesen ebbe bele kell kalkulálni, hogy egy magas építésű endurón ülünk, amivel elvileg akár könnyebb terepre is merészkedhetünk, ezért a tervezőknek kompromisszumot kellett kötniük a futómű belövésekor. Mindezek ellenére nem tudom elhessegetni azt a szörnyű gondolatomat, hogy a V-Stromok többsége csak akkor fog terepen tartózkodni, ha a gazdi félretolja az út melletti susnyásba sürgősebb ügyeit intézni...

A mintegy 500 ledarált kilométer alatt 6 literes átlagot sikerült kihoznom a DL-ből, ami tekintettel a forszírozott tempóra, az óriási plexire és vitorlaként feszülő motorosra, igencsak jó érték. A megtett út egy része sajnos városban zajlott, azonban a hatalmas batár itt újabb meglepetéssel szolgált: könnyű vezethetőségének köszönhetően játszva lehet vele lavírozni a sorok között, ami viszont non plusz ultra, hogy a mérhetetlenül sok kátyút, úthibát szépen kivasalja a futómű. Természetesen a könnyű városi közlekedésen itt nem Vespa-gyalázásra kell gondolni, azonban mókás látni azt a leplezetlen iszonyatot az autósok arcán, amikor feltűnik a visszapillantóban ez a monstrum.

A fékekről még nem esett szó, azonban nem is érdemelnek túl sok helyet: a kétdugattyús első Tokico nyergek teljesítménye nem kimagasló a motor többi paraméterei között, motorfékkel párosulva azonban már hathatós lassulást lehet kicsikarni. A hátsó fékről még ennyit sem tudok írni, ugyanis őszintén bevallom, hogy egyszer sem használtam, a fent leírt módszerekkel mindig sikerült a megállás. A kezelőszervek közül a kuplung tesz még rá a motor körül lengedező maszkulin imidzsre: a kart nagy kézi erővel kell húzogatni, ami igazából csak egy jó kis belvárosi vergődés után tűnik fel. Ugyancsak határozottan kell rugdalni a váltókart is, ami - a fent említett bánásmód esetén - pontosan veszi a sebességeket.

A fogyasztásra visszatérve, a kedvező értékben nagy szerepe van a rendkívül hosszú 6. sebességnek, ami olyan szinten visszavesz a fordulatszámból, hogy jóformán csak 100 km/órás sebesség fölött, egyenletes guruláskor használtam. A hatodik gang használatát egyébként egy kis zöld lámpa is jelzi a műszerfalon, mint sok személyautóban a gazdaságos üzemelés esetén. A 22 literes tank nagy hatótávolsága, a kényelmes üléspozíció miatt a V-Strom azoknak lehet jó választás, sőt kötelező, akik hosszabb túrák kiagyalásával töltik a telet, azonban alacsony fogyasztása és komfortja miatt akár mindennapi ingázásra is be lehet fogni a csatahajót az autósok rémisztgetésére.

Nógrádi Attila