Elvtársak között: Yamaha-tesztnap laktanyában

A Kiskunlacháza melletti elhagyott szovjet laktanya tökéletesen hozza a világvége hangulatát tátongó, üres ablakaival és gazzal benőtt játszótereivel. Életnek semmi nyoma, csupán távoli motorbőgés jelzi, hogy a Yamaha mégsem gonosz tréfaként csalta ki a motoros újságírókat ebbe a kísértetvárosba. Gyerünk oda!

Képgaléria

A kiskunlacházi egykori szovjet laktanya számos megkapó részlettel bír, ilyen például portás bácsi frissen mázolt piros Ladája, a rohadó négyemeletes panelek között megbúvó kis tó és a laktanya melletti reptér. Bármilyen meglepő, de ez utóbbi az oka annak, hogy a Yamaha magyarországi importőre ide szervezte hétvégi tesztmotorozását a hazai szaksajtó számára, még annak ellenére is, hogy az aszfaltból itt-ott gazcsomó kandikált elő és vastag por borított mindent.

Szerencsére ezek a kispolgári gondolatok hamar szertefoszlottak bennem, amikor megláttam a kitolt tesztflottát, amely gyakorlatilag teljesen lefedte a márka jelenlegi kínálatát, beleértve a friss és ropogós 2006-os újdonságokat is. A motorok mellett egy rögtönzött pályán a Yamaha néhány quadját és egyéb terepezésre alkalmas szörnyetegét is ki lehetett próbálni, így gyakorlatilag csak a jet-skik és a csónakmotorok maradtak otthon a raktárában, bár ezeket is meg lehetett volna kergetni a már korábban "lefestett", valamitől haragoszöld színű kis tóban.

A motorokra visszatérve, 3-4 kört lehetett menni egy-egy paripával a felbójázott aszfaltcsíkon, ami durván 10 perces menetidőt jelentett. Ennyi idő után persze botorság lenne bármit is írni a motorokról külön-külön, hiszen mire megtaláltam a helyem a gépen, már jött is a váltás és kezdődött előlröl minden. Két bringa azért valahogy belém ivódott ebből a sűrű motoros masszából, amelyekbe vigyorogva merültem nyakig a kollégákkal egyetemben.

Az új ezres Fazer mind csupasz, mind félidomos változatában ismét bebizonyította, hogy a sportos túragépek között jelenleg ő a legnagyobbkirály, illetve amit még ki kell emelni, az az új R6. Ízlések és pofonok, de szerintem az idei szezon legszebb hatszázas szupersportgépét hozták össze a Yamaha tervezői, ugyanis tele van olyan kis apró részletmegoldással, amely erős izgalmi állapotba tud hozni minden rendes motorbuzit.

Szerencsére a tesztnap lényege abban rejlik, hogy a sok téli és tavaszi kiállítási tapera után tökéletesen le lehet vezetni a feszültséget, ezért maradék objektivitásomat összeszedve felkászálódtam a gépre. Nos, az új R6 nagyon kompakt kis gép, az én 187 centimnek talán már túlságosan is, ám a kuporgásról hamar megfeledkezik az ember, ha elkezdi hajtani a motort. A poros kifutóra való tekintettel óvatosan indult az ismerkedés, ám az R6 eszelős karaktere hamar átvette az irányítást: 10 ezertől megjön a hang és a teljesítmény, és szó szerint katapultálja magát az utasával a hátán. Remek móka, részletes teszt hamarosan.

A koszos aszfaltra és a kollégákra visszatérve, azért akadtak olyanok, akik alatt érdekes módon nem csúszott úgy a motor: egy papírlapból méltán népszerű Oncsik-mester például akkorát döntött az orrom előtt utassal, hogy este alig bírtam elaludni, de egy internetes konkurencia jeles képviselője, nevezetes Benkő Zsolt is bebizonyította néhány körbemotorozás alkalmával, hogy a - motor, gumi, motoros - háromszögből én vagyok a leggyengébb láncszem.

Nógrádi Attila