Havas úr hány helyen dolgozik jelenleg a tévén kívül? (kisscsonti)
- Még két helyen: az irodámban meg a Szegedi Tudományegyetemen, félállásban. Ja, meg a nyaraló kertjében, ha a feleségem rá tud venni.

Hol tanít még felsőoktatásban? Mit? (Driaq)
- Már csak Szegeden és Pesten tanítok, nincs időm többre.

Az SZTE-BMI-re a felvételi ponthatár százhúsz pont. Mit gondol, nem túl magas ez a követelmény? (Gabo83)
- Már Érdi Sándor az igazgató, tőle tessék kérdezni. Én már csak tanítok, meg sajnos vizsgáztatok.

Azt szeretném megkérdezni, hogy ön szerint mennyi esélye van egy olyan lánynak, akinek nincs protekciója bekerülni egy nevesebb egyetemre, mondjuk az ELTE-re? (nocikacska)
- Na figyeljen ide! Ha kommunikáció szakra készül, akkor a Szegedi Tudományegyetem a legnevesebb, és az elmúlt tíz évben hozzánk volt a legnehezebb bejutni. Nálunk nem csak a hozott pontszám számít, hanem a fellépés és a személyiség is.

Komolyan, becsületes lépésnek tartottam, amikor annak idején lemondott az államtitkárságról - az ismert okok miatt. Ellenben nem értem, nem zavarja-e, hogy a Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézete (SZTE-BMI) igazgatójának felesége Havas Henrikné néven tanulmányi főosztályvezető, fia, ifjabb Havas Henrik pedig szintén valami funkciót tölt be ugyanott. Nem gondolja, hogy ez legalábbis zavaró a mai Magyarországon? Kérdésem: milyen ember ön végül is? (Picard79)
- Kicsit zavaros a kérdés. Mi köze az én államtitkárságról történő lemondásomnak ahhoz, hogy a feleségem a tanulmányi osztály vezetője? A fiam egyébként már ezer éve nem dolgozik az egyetemen. Hogy én milyen ember vagyok? Amilyennek lát. Azaz egy olyan ember, aki egyrészt vállalja önmagát, másrészt van hozzá bátorsága, hogy elmondja a véleményét, és azt képviselje is.

Mi a véleménye a felsőoktatás helyzetéről? Véleményem szerint a diákokat mostanában csak tárgynak tekintik. Mi erről a véleménye? (Yoachim)
- Azt hiszem, igaza van. Lassan-lassan eljutunk oda, hogy valaki úgy szerez egyetemi diplomát, hogy öt év alatt egy szót sem beszélt valamelyik oktatójával. Én most Szegeden egy maximum negyvenfős teremben hatvanhat hallgatónak tartok előadást. Katasztrófa!

Ön szerint csak kitűnő tanulókat vesznek föl az egyetemekre? Mit szól az új érettségihez? (nocikacska)
- Soha nem értettem egyet a magyar felvételi rendszerrel. Utólag örülök annak, hogy elsőre nem vettek fel arra az egyetemre, ahol most tanítok. De azért mégiscsak nevetséges, hogy orrba-szájba nyertem a tanulmányi versenyeket, aztán azért nem kaptam maximális pontszámot az írásbelin, mert nem volt kedvem időrendi sorrendbe állítani Marx meg Engels műveit.

Ön szerint mért tartják magukat annyira nagyra az egyetemi tanárok (már ne vegye sértésnek, de ez az igazság9? Mért akarják megbántani a diákokat és elhitetni velük, hogy hülyék? (nocikacska)
- Nana, időnként tényleg nagyon hülyék tudnak lenni a hallgatók. Nem akarom védeni az oktatókat, de szinte mindegyik túlterhelt. Higgye el, minden oktató abban reménykedik, hogy előbb-utóbb belebotlik egy óriási tehetségbe.