"A népszerűség, ha nem vigyázok, el fog torzítani"

Mindig megnézem, amikor valami tévéműsorban szerepelsz, és nagyon bírom a szöveged, de nem értem, miért vállalod a fellépést a sekélyesebb show-műsorokban. Téged vonz, motivál a pénz, illetve a siker (népszerűség)? (nowanda)
- Úgy érzem, hogy a sekélyesebb show-műsorokat is nagyon sok ember nézi, akik éppúgy rosszul érzik magukat a bőrükben, ezért megpróbálok az ő szintjükön beszélni. Ezekért a műsorokért pénzt igazából nem kapok. A népszerűség, ha nem vigyázok, el fog torzítani.

Igaz, amit hallok, hogy 80-90%-os hatékonysággal dolgozik? (wolfsheim)
- Nem igaz, hogy 80-90%-os hatékonysággal dolgozom. Az emberek kábé fele talpra áll. De ez viszonylagos, mert aki 5 év után elfelejti, hogy kicsoda, visszaeshet és újra kísértheti egykori önmagát.

Lehetséges, hogy valaki bebeszéljen magának egy betegséget? (evanes)
- Hogyne, nagyon sokszor. Az elfojtott indulatok például akár gyomorrákot is okozhatnak, vagy magas vérnyomást vagy krónikus vastagbélgyulladást

Szia, Imre! Tudom, hogy neked az a stílusod, hogy nem érdekel, amikor azt mondják, visszataszító figura vagy. Mondd, Imre, valóban nem hiszel az orvostudományban?! (jjosh)
- De hiszek az orvostudományban, szükséges egy csomó testi betegséget gyógyító hivatásban, de a szenvedélybetegségben ez a fajta hozzáállás - ha hasonló, mint annál a sebésznél, aki kimetszi a gyulladt vakbelet vagy féregnyúlványt - hatástalan. A szenvedélybetegségek kezelésében talán másféle hozzáállás szükséges.

Mindig betartja a szavát? Semmi sem állíthatja meg, ha egyszer valamit elhatároz? (torpTilla)
- Igyekszem betartani a szavam. Eddig előbb vagy utóbb mindent elértem, amit a fejembe vettem.

Tisztában van a hírnevével? Különböző netes fórumokban, lelkibeteg-körökben úgy beszélnek Önről, mintha valami isten lenne, vagy épp maga az ördög. Indulatokat vált ki már a puszta (ismeretlen) lényével. (grat.) (wolfsheim)
- Nem vagyok isten, sem ördög. Egy hazugnak látszó világban megpróbálok őszintének lenni, és amit kimondok, azért vállalom a felelősséget is. Ez sok embernek nem tetszik. Egyesek félnek, amikor leülnek velem beszélgetni, hogy én mit fogok mondani. Pedig önmaguktól félnek, mert kimondom azt, hogy milyennek látom őket, és ők ezzel nem mernek mit kezdeni.

Mi az a pont, amikor véget ér a kezelés egy betegnél? (torpTilla)
- A durva krízisek vége. Krízisek mindig lesznek, csak azok egyre kisebbednek, mivel az illető egyre jobban bízik magában. Egy idő után már nem keresnek, ők oldják meg a gondjaikat.

Ön nem szenvedélybeteg, amennyiben a munkáját tekintjük szenvedélynek? :) (wolfsheim)
- A szenvedésnek nem tudok nemet mondani, de már kezdem felismerni, ha nem csökkentek a tempón, rá fogok menni.

Az lenne a kérdésem, van-e a dokinak barátnője vagy felesége? Ha igen, a betegekkel kapcsolatos érzéseit le tudja-e tenni, amikor belép otthon az ajtón? Egyáltalán, össze lehet-e egyeztetni a munkáját a családdal? (kattosklara)
- Van. Adél, a barátnőm. A betegekkel kapcsolatos érzéseimet elzárom, amikor kilépek a kórházból. Az ilyen intenzív munkát bizony hosszú távon nehezen lehet összeegyeztetni a családdal. Akkor majd csökkenteni fogok a tempón.

Ön 100%-ban el tudja dönteni valakiről, hogy talpra akar-e állni? (K-Kriszti)
- Nem én döntöm el, hanem ő. Én csak ajánlatot teszek. Elmondom, hogy miben tudok segíteni. Ő meg átgondolja, és visszajelez, hogy oké vagy sem. Ő csinálja, én csak segítek.