"Bízzál az életben, nem ok nélkül kaptad"

Melyik volt az a pillanat (ha volt ilyen), amikor eldöntötte, hogy író lesz? (scrr)
- Azt hiszem, hogy ezt nem lehet eldönteni. Akivel nem született együtt az a képesség, hogy magára vállalja egy vagy több idegen élet kínját, örömét, terhét, az írhat korrekt magyar dolgozatokat, de valamit nem tud, amit csak a Jóisten tud: teremteni. Az író születik. Aztán íróvá válhat életének egy fordulata révén. Amikor valami nagyon jó történik, vagy valami nagyon rossz. Ha esetleg azért kaptam volna a kérdést, mert a kérdezőnek ilyen jellegű ambíciói vannak, akkor tessék tudomásul venni azt a furcsa paradoxont, hogy az írás azzal kezdődik, hogy olvasunk. Eleinte mindenfélét. Később már csak azt, akinél arra gondolunk, hogy kapunk tőle valamit. Hát valahogy így.

Konstantin Cica köztünk van még? Nagyszerű, emberséges macska. (kraki)
- Konstantin képét - ha egyszer megtisztel azzal, hogy rám nyitja az ajtót - mindenféle formában látni fogja. Konstantin iszonyatos kínok között ezelőtt három esztendővel elszegődött Jézuskához a gyerekszobába, mennyei macskának. Köszönöm a kérdését, nagyon kevesen emlékeznek Konstantinra.

A Kossuth-díj elnyerése miért volt olyan elemi fontosságú? Az akkori hatalom kitüntetésének elnyerése mit számított Önnek, hiszen a bocsánatát nem kérték az elhallgattatása miatt, csak elismerték, hogy jó író?! (pudinglany)
Hát, az is valami ahhoz képest, amilyen üldözött vad én voltam. A Kossuth-díj azt jelentette, hogy azok, akik korábban el akartak némítani, hivatalosan is leteszik a kardot.

Csodálattal olvasom könyveit és hallgatom, illetve nézem Önt. Nagyon bölcsnek tartom. Gyönyörűen ír és beszél. Derű és optimizmus sugárzik Önből. Hogyan csinálja? (roka29)
- Lehet ezt csinálni? Képtelenség. Nem tetszik tudni sem boldogságot, sem nyugalmat venni receptre. Egész életemben mindenkimet, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta "Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad."

[origo]