- Üdv, Balázs! Melyik volt a legemlékezetebb meccsed? (Majka Papa) - Jó régen volt, barcelonai verseny döntőjében 1978-ban, egy ötjátszmás mérkőzésen nyertem a román Nastase ellen, aki abban az időben a legnagyobb játékos volt. Nem csak mint teniszező, hanem mint showman is megnehezítette az ember dolgát. Ez a meccs azért is különösen emlékezetes számomra, mert Barcelona a kedvenc városom. Nagyon sok kedves barátom él ott, és akkor még köztünk volt Berkesi Elemér bácsi, a "Jegenye", a Fradi egykori legendás középhátvédje. Nála nagyobb drukkerem sosem volt, és nagyon büszke voltam, hogy ő is láthatta a győzelmemet.
- Mikor döntötted el, hogy komoly versenyző akarsz lenni? (Boneman) - Már a korosztályos versenyeken is rendszeresen győztem, úgyhogy az tűnt a legtermészetesebbnek, hogy folytatom a felnőttek között is, amit az ifik között már megcsináltam. Fiatal játékosként az volt a vágyam, hogy bekerüljek a magyar Davis-kupa csapatba. Amikor 19 éves koromban ez megvalósult, azt hiszem, eldőlt, hogy teniszező leszek.
- Mi az a Wimbledon? (WriCkout Happy) - A világ legrégebbi s legrangosabb teniszversenye, egy héttel ezelőtt fejeződött be a 2003-as verseny. Itt sikerült 1985-ben a férfi párosban a svájci Heinz Günthardttal győznöm.
- Mennyit kaptál annak idején az első helyért? (babyface25) - Sok versenyt nyertem egyéniben és párosban is, természetesen változó volt, hogy hol mennyit ér az első hely. Azt tudom biztosra mondani, hogy 1974-ben, életem első győztes ATP-versenyén 10 000 USA-dollárt kaptam. Ezen a versenyen a mai győztes kb. 100 000 dollárt kap.
- Navratilova példáját látva felmerült bennem a kérdés: ha ön összeállna vele a teniszpályán, meddig juthatnának el vegyes párosban? (mekkenro) - Két öreg játékos együtt biztos, hogy nem juthat messzire. Navratilova sikeréhez kellenek a fiatal energikus játékosok, míg ő biztosítja a tapasztalatot és az észt a játékban.
- Milyen érzés a pályán lenni és nyerni? Miket gondolsz közben? (WriCkout Happy) - Az ember, amikor játszik, nem igazán érzékeli a környezetet és a közönséget. Valamennyire extázisban van, és csak a játékra figyel. A győzelem vagy a váratlan vereség csak később, sokszor napokkal később érezteti hatását. Vannak olyan játékosok, akik nagy közönség előtt jobban tudnak játszani, mint edzésen, őket a fokozott figyelem nagyon fel tudja dobni. Ők a jó versenyzők, s általában közülük kerülnek ki azok a játékosok, akik sokáig a csúcson tudnak maradni. Például Connors, Agassi, Navratilova.
- Mikor állt még közel Grand Slam-tornagyőzelemhez? (cool) - Párosban a wimbledonin kívül 1981-ben győztem a Roland Garroson is, ahol '83-ban és '84-ben harmadikok lettünk Heinz Günthardttal, miként '82-ben a US Openen is. Egyesben a legjobb Grand Slam-eredményem '76-ban és '81-ben volt, utóbbi időpontban a legjobb nyolc között szenvedtem vereséget Björn Borgtól, az akkori idők kimagaslóan legjobb játékosától.
- 1985 óta hányszor játszott Wimbledonban? Milyen érzés visszatérni évről évre a nagy siker színhelyére? (minarik) - 1990-ben játszottam utoljára a hivatalos bajnokságon, utána pedig minden évben részt vettem az egykori győzteseknek rendezett öregfiúk versenyeken. Egyszer '95-ben sikerült is nyerni. Idén is játszottam, de nem túl sok sikerrel.
- Mekkora rangja egy ilyen öregfiúktorna-győzelemnek Wimbledonban? (Boneman) - Természetesen nincs igazán sportértéke, de akik ott vannak Wimbledonban, figyelemmel kísérik ezeket a versenyeket is. A döntőket mindig valamelyik "show courton" játsszák, nagyközönség előtt. Jövőre először indulunk a 45 év fölöttiek versenyében Heinz Günthardttal, így akár nyerhetünk is.
- Mennyi a nevezési díj egy ilyen veresenyre? (Grafite) - Természetesen ezeken a versenyeken csak azok játszhatnak, akik az ATP- és WTA-ranglistákon megfelelő pontszámmal rendelkeznek. Nekik nevezési díjat nem kell fizetniük.
- Fiatal korában - amikor a csúcson volt - nagyon buktak önre a csajok? (tobiaspali) - Sajnos, nem voltam olyan jóképű és megnyerő modorú, mint a fiam, úgyhogy biztos kevesebb sikerem volt a lányoknál, mint neki. De sokat segített, hogy "híres" sportoló voltam. A versenyeken, ha az ember nagyon akart, mindig tudott ismeretséget kötni. Egy teniszező egy kicsit olyan, mint egy tengerész.
|