Ajánlat
	A legjobb fotók

Sós, sajtos rudacskák, édesen omlós sütemények majszolásával telik el a várakozás egy órája, mivel a hétre meghirdetett díjátadó kezdete jócskán késik. Azért a pontosság mégis megfigyelhető: pont egy órával később, nyolckor kezdődik a műsor. Az első sorban a magyar popszakma nagy öregjei ülnek meghitten egymás mellett, Szigeti Ferenc, Benkő László, Dévényi Tibi bácsi, B. Tóth László vár türelmesen sorsára.

Szűcs László, a MAHASZ elnöke hosszas beszéddel nyitja meg az ünnepet. A tizenkettedik díjkiosztót hangosítási problémák akadályozzák egy csöppet, de nem kínos a szünet, vidáman nevetgél a szakma krémje. A hamisítványok elleni küzdelemről, a hologramos címke bevezetéséről, a nem - vagy igen nehezen - hamisítható védjegyről van szó, majd mikor már hangosabb a zsongás, erőteljesebb a fészkelődés, az elnök is befejezi mondandóját: "Zsiráf viszonylag kevés él Magyarországon, és igen kevesen tudják, milyen hangot is ad ki magából. Így ideje volt megváltoztatni a jelképet, mivel a zsiráf betöltötte feladatát" - búcsúzik el Szűcs László a figurától, egy nagy cserepes pálma mellől.

Megtudjuk, hogy a népek egyre több zenét hallgatnak, de egyre kevésbé szeretnek fizetni érte. Szó esik a piac helyzetéről, hol csökkenek a bevételek, a kiadók nem mernek kockáztatni, így kevesebb a felfedezett, az új zene. "Kérem a zenét, de ingyen - mondják sokan. Csökken a felfedezettek száma, olyannyira, hogy akad olyan kategória, ahol csak három jelöltet tudtunk állítani" - fejezi be az elnök.

Miközben a sztárok helyett egy fél percig a "press any button" feliratot nézzük a vásznon, megtudjuk, hogy a második fordulóba jutott zenészek, együttesek közül egy szakmai jelölőbizottság szelektált, illetve az is kiderül, hogy idén egyel több kategóriában hirdetnek győztest: szétvált a világzene és a dzsessz. Legfőbb ideje volt.

Az 1964-ben feltűnt Cintula osztja ki az első díjat, az Év hazai world music díja a Balkan Fanatiké és a zenekar nevét viselő lemezé. Az Outkast nyeri a külföldi rap vagy hip-hop kategóriát, a magyar fronton viszont L. L. Junior viszi el a díjat A tűz mindig tombol című albumával. A 65-ös Ki mit tud?-on parodistaként befutott Dévényi adja át az arany mikrofont, Junior nem felejti el ezt megköszönni a Három kívánság volt műsorvezetőjének: "Imádtam Tibi bácsi műsorát. Nagyon köszönöm a díjat Istennek, a menedzsmentemnek, a családomnak" - ujjong az előadó.

Pain is indult még ebben a kategóriában, de a valódi fájdalom talán Majka arcán suhanhatott át egy pillanatra: ő volt még esélyes erre a díjra. "Inkább Junior nyerjen, mint Pain! Amúgy mi jóban vagyunk, nem haragszom rá. Talán én több lemezt adtam el, mivel az Ózdi Hős platina lett... Számítottam erre, mivel a napokban Junior már beelőzött egyszer, ő vitte el előlem a Bravo díját is" - kommentálja a VV1 fenegyereke, majd siet a Kunigunda útjára, fél óra múlva már a képernyőn van, vezeti a BeleValóVilágot.

Az év külföldi dance vagy electro albumának Kosheen Kokopelli című lemeze bizonyul, ugyanebben a kategóriában a hazai mezőnyben is erős volt a verseny. Végül az Anima Sound System nyer az Aquanistan lemezzel. "Köszönjük szépen, sziasztok!" - hajol meg a csapat a nézők előtt, és már üres is a színpad. Túl szerények, nem ünnepeltetik magukat túlzottan - sőt, sehogy sem.

Az év hazai, hagyományos szórakoztató albumát tavaly az Irigy Hónaljmirigy készítette, ValóságShokk címel - na, ők már picivel többet pózolnak, jobban és hosszabban szerepelnek, és nagyobbakat vigyorognak, de ez jól is áll nekik. A B. Tóth László által átadott díjat szorongatva elárulják, hogy délután még a fél zenekar nem is tudta, hogy MAHASZ-gála közeleg, majd sokan nem találták meg a helyszínt, a hiányos tájékoztatás miatt. "Zsiráf helyett lehetne két b.szó kutya a hologram! Éljenek a csajok!" - ünnepelnek a mirigyek, majd villámgyorsan bezsebel egy mikrofont formázó díjat a távoli országokban turnézó The Rasmus, a Dead letters című korongért.

Az év hazai, modernrock-albuma már többeket érdekel, mint a külföldi: a hazai mezőnyt a Hooligans uralja, a Szenzáció című lemezükért kapják a díjat. A tarka, sárga-piros-feketébe öltözött zenészek sem köszöngetnek sokat, de a kiadóról nem feledkeznek meg. Utánuk az év hazai dzsesszalbumának az 1998-ban tehetségkutató versenyt nyert Oláh Cumó Árpád My Time című lemezét választják. A zenész épp külföldön tartózkodik, Herbie Hancock iskolájában tanul (még jobban) muzsikálni, így egy hangfelvételt játszanak le tőle.

A Nickelback sikere után a Tankcsapda ünnepel(hetne), de a banda turnén van, így csak Lukács videoüzenetével vigasztalódhatnak a jelenlévők. Megtudtuk a szövegből, hogy a legjobb rockalbumért kitüntetett együttesnek igazából a közönség elismerése a fontos (de persze örülnek a díjnak is), a kiadó képviselőjétől pedig azt, hogy a fiúk távol vannak, és kissé szét vannak esve.