Helyszínelők-saga

Ez történik, amikor a legmenőbb amerikai mozifilmes producer úgy dönt, hogy átrándul a televíziós műfajba: összehozza napjaink legmenőbb és sokáig legnézettebb sorozatát, illetve sorozatciklusát. Az alapképlet pofonegyszerű volt. Készítettek egy szimpla nyomozós sorozatot, majd megnyirbálták, hogy szinte minden személyes elem kikerüljön belőle és csak az ügy legyen a középpontban, hozzáadtak pár nyomozót (akik jelen esetben inkább helyszínelők), megszórták rengeteg értelmetlennek hangzó szakszóval a történetet, melyben a szereplők induktív-deduktív úton empirikus következtetéseket vonnak le, és mindenféle technikai trükkel és mechanikus vagy éppen csúcsmodern műszerrel is megbolondítottak minket, vagyis nézőket.

Az eredmény: a premiertől fogva nem mozdonyvezető, tűzoltó és vadakat terelő juhász akart lenni minden kisgyerek, hanem helyszínelő, hiszen annál tutibb foglalkozás nincs is, sugallta a sorozat. A siker nem jött azonnal, de ahogy a nézők is belerázódtak a viszonylag új koncepcióba, azonnal újabb és újabb mutációk lepték el a csatornákat.

Hirtelen elkezdtek helyszínelni a napfényes Miamiban, ahol minden pasztellszínekben játszik, és a szereplők napszemüveg nélkül már az utcákra sem merészkednek. És ugyancsak nyitottak egy irodát az acélszürke színekben pompázó New Yorkban is helyszenelőink, mely nagyvárosi miliőben máris sokkal komorabbnak tetszett minden nyomozás és bűncselekmény.

A sorozatok sikerét elnézve már csak egy kérdés fogalmazódik meg a fejekben. Melyik lesz a következő város?

7 év, 148 epizód, + 5 év, 104 epizód, + 3 év, 55 epizód = 15 év, 307 epizód