Bár idehaza eléggé el nem ítélhető módon lett elsüllyesztve a sorozat a késő éjszakába, talán mégis említést érdemel, pláne, ha az egyik készítő nevét kiemeljük. Ő James Cameron, aki többek között a Titanic-ot is ezüsttálcán kínálta elénk. A Sötét angyal-ban egy kvázi posztapokaliptikus scifi-világban járunk, csak éppen az apokalipszis még nem volt meg szó szerint - viszont politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg is lenullázta magát a jövőbeni társadalom. Ebben a közegben pedig egy titkos szervezet (a kormány, talán?) genetikailag módosított szuperember-prototípusokat állít elő, melyeket születésük után már gyermekként katonai fizikai és elméleti kiképzésben részesítenek, miközben tudatukat homályban tartják mindenféle tudat alatt közvetített üzenetekkel. A bajok akkor kezdődnek, amikor a szuper-prototípusok kitörnek és megszöknek.

Láthatatlan kéz-faktor: 3/10, mert adunk az ötletre, hogy az igazi láthatatlan kéz nem is a rosszfiúk oldalán húzódik, hanem a jófiúkén. A gonoszok vezére mindent megtesz, hogy előkerítse az emberekre a megszólalásig hasonlító, de vonalkóddal rendelkező renegátokat, miközben mi a Sötét angyal, vagyis Max életét kísérhetjük figyelemmel, amint próbál minél simábban beilleszkedni a társadalomba, kerülve a feltűnést. Szerencsére eközben segítője is akad, egy ember, akit ő ugyan ismer, de mindenki más csak "A szempárként" tartja számon. A médiát gyakran meghackelő cyber-újságíró rosszfiúk előtt jó ideig ismeretlen személye ad külön ízt a történetnek, amely sajnos a második évad végére megkeseredik szánkban, hiszen a sorozat vége lezárás nélkül hagyta a történéseket.