|
"Jók ezek a megható apa-fiú izék" mondja a jellegzetes hanghordozással két jelenet között a Bándi Sanyit alakító Szervét Tibor, a család pedig körben ülve helyesel. A szünetekben a színészek nem csak a maguk és a stáb szórakoztatására szórják a Bándi-poénokat, hanem próbálnak a szerepben maradni, ez a legjobban Szervéten látszik, aki gyakran csak maga elé mered, mint akinek épp egy darab gondolat sem mocorog a fejében. A színész egyébként kihívásnak tartja a feladatot: "Nagyon gyorsnak kell lenni színészi értelemben, pengén, két másodperc belül nagyon boldognak lenni, aztán nagyon megijedni valamitől és mindezt úgy, hogy az ember maximálisan tiszteletben tartja, hogy a műfaj alapkövetelménye a poén" - válaszolta kérdésünkre.
Hogy nem tart-e attól, hogy skatulyába kerül a szerep miatt, azt válaszolta, hogy kicsit fél tőle, de annyira nem, hogy ez "visszarettentse a kalandtól". És nem tartja ellenszenvesnek a "mi Sanyinkat", pedig tulajdonképpen semmilyen közös vonásuk sincs. Ő nagy focirajongó, nagy pecás, Szervét egyik sem, és a családi életről is eltérően gondolkodnak.
Kiss Péter producer elmondása szerint az eredeti sorozat Al Bundyjának szerepére hosszas keresés után sem találtak alkalmas embert, Ed O'Neill-t, aki korábban Shakespeare-színész volt, végső kétségbeesésükben hívta be a stáb meghallgatásra, és övé lett a szerep. A párhuzam jól hangzik, és áll az elsősorban színházi rutinnal rendelkező Szervétre, akit Kiss ajánlott a castingoló amerikaiak figyelmébe, akik rá is bólintottak. De a sztori legenda, valójában O'Neill ugyan valóban képzett színész, aki játszott színpadon is, de rengeteg tévés és néhány mozis szerepen is túl volt, mire Al bőrébe bújt. A válogató amerikaiak viszonylag hamar megtalálták Bándiék szomszédjait, és Peggy-Jucit is, annál nagyobb nehézségek voltak a gyerekszereplők felkutatásával.
A sitcomhoz nem is színpadi rutin kell, hanem a műfaj ritmusához való speciális érzék, koncentráció a forgatáshoz, és reagálni tudás, ezt nem találták a behívott rengeteg színinövendékben, és drámatagozatosban. Végül egy táncpályára áttért lányra, és egy vidéki városban élő srácra esett a választásuk, de az ő személyüket a csatorna kérésére fedje homály - egyelőre. Az eredeti sorozathoz hasonlóan felbukkannak epizódszerepben majd máshonnan ismert arcok is, például Szabó Győző.
Ahogy közeledik az ebédidő, fárad a stáb, már legalább hárman pihennek csukott szemmel két jelenet között. Az egyik operatőr egy saját gyártású Zorro álarcban dolgozik, hogy ne zavarják a fények a munkában, ezt egy másik kamera veszi a beállás alatt. Valaki minden leállás után megkérdezi, hogy mi van még hátra a szünetig. Egyre több próba kell, hogy összeálljon egy jelenet, már hatodszor hangzik el az "ezt nevezed te életnek?" végszó, mire kiderül, hogy senki nem úgy értette, ahogy írója. Hetedszerre a végszó már jó, de ekkor meg a jelenetben játszó távcső kerül elő rosszkor. Ez ennek a műfajnak az egyik fő nehézsége: egy létező koreográfia magyarítását egyre jobban megcsinálni, közben tartani azt a ritmust, ami a képernyőn működni fog.
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum Adatvédelem! 
