Vannak a nagykutyák, kiknek grafitszürke öltönyük és megnyerő mosolyuk van. Magabiztosak, szépek és okosak. De néha kirúgják őket a munkahelyükről és nincs hova menniük, ahol szürkék, erősek és mosolygósak lehetnének. Ilyen esetekben azonban a NCC (New Challenge Company) segít a talajvesztett menedzsereknek.

A kezdő jelenetben a NCC emberei szemvédővel a fejükön és kakaóval a kezükben megnyugtató tengermorajlást hallgatnak. Ilyenkor a Cég szeretne bennük valami kellemes gyerekkori élményt előidézni, szeretné, ha relaxálnának egy kicsit; erre szolgál a reggeli szeánsz, tudjuk meg a meditációt vezető asszisztenstől (Bertalan Ágnes), aki egy új kliensnek mutatja be a csoport munkáját. Az egyik munkatárs (Ónodi Eszter) megelégeli, hogy vakon kell a kiflijét a kakaójába mártogatnia, és leveszi a szemvédőjét: ez szabálysértésnek minősül, aminek következményei vannak. Itt is törvények, szabályok, jelszavak, gesztusok vannak, úgyhogy lehetne a dátum 1984, az öltönyösök úgyis hivatalnokok maradnak. Mosolygó, meddő csinovnyikok.

A színpadon, mely hosszú kifutóként szeli ketté a nézőteret, vonulnak fel a szereplők. Bemutatkozásuk merev és betanult, erőltetett derűvel szólnak egymáshoz, nemük mintha nem is lenne. Az előadás folyamán azonban egyre több derül ki róluk: a cég ugyanis a pszichológia eszközeivel oldja fel a bennük rejlő görcsöket. Először megtudjuk, hogyan rúgták ki őket; persze bólogatunk, hogy a világ milyen kegyetlen, az élet milyen cudar, az emberek mennyire gyarlóak. A szereplők nyomorultak, a világ hideg és utálnivaló. De aztán rá kell jönnünk, hogy a cég is ilyen, sőt minden a világon.

Szabó Győző jelenetében (egy túlérzékeny férfit játszik, akit a felesége elhagyott) egy pszichojáték során azt kell eljátszania, hogy mit mondana saját magának, ha ő lenne a főnöke. Hogyan rúgná ki saját magát? A játékba teljesen belefeledkezett férfi önmagán kívül helyezkedik, és rá tud nézni saját magára: látja szexuális nyomorát és élete hiábavalóságát. Harsányan, üvöltve, könnyek között tépi önmagát darabokra. A többiek pedig végignézik. Urs Widmer darabjában a pszichoterápia hasonlóan kegyetlen szabályok között zajlik, mint a társadalomban való verseny. Az előadás során kiderül, hogy minden fanatizmussá válhat, és a demagógiára való hajlam az ember sajátja.

Keserű dráma ez, a hétköznapok groteszk képe. Az előadás mégis nevetséges, és a színészek egy szerepben több arcot is megmutatnak: a maszkosat és a maszk alattit. Furcsa szituáció, hogy a világ ilyen formában jut be a színházba, gyakorlatilag áthallások nélkül, úgy, ahogy megéljük. Nincs elemelve, olyan a kint, mint amilyen a bent. A színházban.

Hat éve íródott a darab Svájcban, és hat év elég volt, hogy nálunk aktuálissá váljon. A görbe tükör nagyon éles képet mutat nemcsak a menedzseréletről, hanem a teljes elembertelenedésről.

Urs Widmer: Top dogs – nagykutyák
Szereplők: Bertalan Ágnes, Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos, Szabó Győző
Rendezte: Bagossy László. Díszlet: Bagossy Levente mv. Jelmez: Földi Andrea mv. Mozgás: Uray Péter mv.
Előadások a Kamrában: május 1., 6., 9., 18., 22.

doda

[origo]