A brit származású, Ausztráliában nevelkedett és egyre nagyobb amerikai sikereket elkönyvelő Noah Taylor számára igazi kihívást jelentett a szerep: "Nagyon érdekelt Hitlernek ez az újfajta ábrázolása. Azt hiszem, túlságosan kényelmes dolog úgy tekinteni rá, mint egy sátáni figurára, aki egyszer csak testet öltött a világban. Az emberek szeretik azt hinni, hogy ilyesmi soha többé nem történhet meg, holott potenciális Hitlerek minden korban élnek" - vélekedik.

Noah Taylor

Alakítása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Menno Meyjes írói és rendezői szándéka végül érvényre jut, és a néző egy lehetséges magyarázatot kap arra, hogyan válik képessé egy ember mindarra, amit Hitler elkövetett. Az általa megformált karakter taszító, szánalmas és esendő, akiből egy-egy pillanatban félelmetes erővel bukkan elő az évek óta felhalmozódott sérelem. Kisszerűségét kinevetheti ugyan egy-egy ember (mint a filmben Görög László karaktere), az őt ámulattal, néma csendben és komoly figyelemmel hallgató tömeg azonban a szájukra fagyasztja a mosolyt.

Éles ellentétét kelti életre a vásznon John Cusack a zsidó műgyűjtő szerepében. Komplexusait humorral kezeli, veszteségéből humorral lép tovább, az értékek káoszából az élet élvezetébe menekül. Sokáig hiszi, hogy Hitler problémáira is orvosság lenne egy szerető. Még egy kósza kísérletet is tesz arra, hogy nőkkel hozza össze, de pártfogoltjából ez csak undort vált ki.

"Nagyon időszerű ez a film napjainkban" - véli Cusack. "A történelem izgalmas időszaka volt ez a periódus: az emberek, visszatérve a háborúból, átértékelték korábbi tetteiket és értékrendjüket. Hitük mérlegre került." Majd hozzáteszi: "Max az a fajta ember, aki valóban hiszi, hogy a művészet eszközeivel megváltoztatható a világ, én pedig hiszem, hogy ez a világ jobb hely lehetne, ha több ember gondolkodna hozzá hasonlóan."