Katharine Hepburn modern nő volt a vásznon és az életben egyaránt, akinek az életről való felfogása jóval megelőzte korát. Ezt részben a családi házból hozta magával, mivel szülei addig szokatlan módon nevelték gyerekeiket. Orvos édesapja és a női egyenjogúságot hirdető édesanyja hat gyermeküket arra nevelték, hogy önálló, széles látókörű és erős öntudattal rendelkező személyiségekké fejlődjenek. Katharine - akárcsak testvérei - számtalan sportot kipróbált, ugyanakkor a műveltsége is lenyűgöző volt.

Traumatikus élményként hatott rá egyik bátyja, Tom elvesztése, aki egy édesapjától tanult merész sport gyakorlása közben vesztette életét. Katharine azon túl Tom születési dátumát használta a magáé helyett.

Egyetemi évei alatt döbbent rá, hogy a színészetet választja hivatásul, és a diploma megszerzése után a New York-i Broadwayn próbált szerencsét, kezdetben csak kisebb szerepekben. Hirtelen vált sztárrá, mikor megkapta a The Warrier's Husband című színmű főszerepét. Ezzel az alakítással Hollywood figyelmét is felkeltette, ő azonban nem hatódott meg a filmes producerek megkeresésétől.
 
Már első filmszerepét komoly alkufolyamat előzte meg, mert Hepburn nem elégedett meg a neki felkínált gázsi összegével, és a sokszorosát követelte. A stúdió kénytelen-kelletlen beleegyezett, miután a próbafelvételt kiértékelte: Hepburn már a kezdet kezdetén megérte nekik a heti 1500 dollárt.
 
A Bill of Divorcement hatalmas siker lett, és további szerződéseket hozott neki. Harmadik filmjével, a Morning Glory című alkotással megszerezte élete első Oscar-jelölését, majd első díját is. Pályafutása az akadámiai elismerések tekintetében páratlan volt: első Oscar-jelölését további 11 követte, és ezzel olyan rekordot állított fel, melyet csak ebben az évben döntött meg Meryl Streep 13 Oscar-jelöléssel. Hepburn 4 Oscar-szobra azonban máig példa nélkül álló teljesítmény.

Negyedik filmje, a Kisasszonyok fordulópontot jelentett karrierjében: bár a film óriási sikert aratott, általa kiütközött Hepburn egy, a hollywoodi körökben szokatlan és el nem fogadott tulajdonsága: nem volt hajlandó részt venni saját sztárkultusza építésében. Nem szeretett öltözködni, nem sminkelte az arcát, és elhessegette magától a riporterek hadát. Márpedig promóció nélkül senki sem lehet sztár Hollywoodban, így ő is arra kényszerült, hogy visszatárjen a színház világába. 1934-től ismét a Broadwayn lépett fel A tó című színdarabban. A felhajtástól való irtózása azonban itt is akadályozta a sikerben.

Ajánlat Katharine Hepburn rajongói oldal A The Philadelphia Story trailerje A Woman of the Year trailerje

A 30-as évek második felében ingázott Amerika keleti és nyugati partja között, és miközben alakításai szakmai körökben komoly elismerést vívtak ki, a közönség elpártolt tőle. Ebben a korszakban ragadt rá a "box-office poison" (kassza-méreg) gúnynév, mivel semmit sem tett annak érdekében, hogy filmjeinek, színdarabjainak reklámot csináljon. A producereknek idővel nem állt érdekében, hogy vele dolgozzanak, hiszen nem segített pénzük kamatoztatásában.

Sztárallűröktől mentes életvitele miatt esett el az Elfújta a szél című szuperprodukció főszerepétől is, mely végül a fiatal, kezdő brit színésznőnél, Vivien Leigh-nél landolt. Ő azonban nem bánt semmit, és kitartott amellett, hogy a szakmájához fűződő elhivatottságát a vászonra és a színpadra korlátozza. Mint egyszer mondta: "Nem mindenki olyan szerencsés, hogy megértse, milyen zamatos, finom ízek lakoznak  a szenvedésben."

Hepburn végül rákényszerült, hogy üzletasszonnyá váljon, és maga vegye kézbe a sorsát: miután 1938-ban a Broadwayn eljátszotta a The Philadelphia Story című vígjáték főszerepét, megvásárolta annak megfilmesítési jogait, majd maga választott rendezőt és partnert a filmváltozathoz. George Cukor irányításával 1940-ben készült el az azonos című film, melyben Cary Grant és James Stewart oldalán komédiázott. Alakítása pedig újabb Oscar-jelölést eredményezett. 
 
Következő filmje, a Woman of the Year hozta össze élete szerelmével, Spencer Tracyvel, akivel további nyolc filmben játszott együtt. Házasságon kívüli románcuk - mely a nyilvánosság előtt zajlott - 25 éven keresztül, Tracy haláláig tartott. (A színészt a katolikus vallásba vetett hite és beteg gyermeke iránti felelősségérzete akadályozta meg abban, hogy elváljon feleségétől, akit még 1928-ban vezetett oltár elé.)

A Hepburn-Tracy páros azonban Hollywood legnagyobb legendái közé tartozott, mivel a való életben és a vásznon is tökéletesen kiegészítették egymást. Utolsó közös filmjüket 1967-ben forgatták Guess Who's Coming To Dinner címmel. A forgatás után két héttel Tracy meghalt, Hepburn pedig sosem látta az alkotást, noha második Oscar-szobrát kapta érte. Mint mondta, nem bírta volna végignézni a sok fájó emlék miatt.
 
Katharine Hepburn azon kevés sztár közé tartozott, akik nem szégyellték az öregedést, és nem vonultak vissza, hogy megőrizzék nimbuszukat. A 60-as, 70-es években is folyamatosan játszott (továbbra is filmen és színpadon egyaránt), és további díjakat söpört be. (1968-ban például Az oroszlán télen című klasszikussá vált film főszerepéért kapott Oscart, megosztva a fiatal Barbra Streisanddal, akit a Funny Girl címszerepéért jutalmaztak.)

Utolsó Oscar-díját pedig 1982-ben vehette át az On Golden Pond című filmért, melyben Henry és Jane Fonda voltak a partnerei. Utolsó szerepét az 1994-es Love Affair című filmben vállalta Warren Beatty és Anette Bening mellett. Időskorában azonban komoly betegség támadta meg az idegeit, melynek következtében állandó remegésben volt a teste. Ez akadályozta meg abban, hogy továbbra is dolgozzon, így kénytelen volt visszavonulni connecticuti otthonába.

Az átlagostól eltérő és élményekben gazdag életére így tekintett vissza: "Semmit sem bántam meg, ami abban a helyzetben élvezetet jelentett számomra."

[origo]