A Kertész Imrével szőtt párhuzam sokszor csődöt mondott: Polanski élete nem a zsidóságáról és nem a túléléséről szól. Nem értékelte át ezerszer a történteket, és nem is foglalkozott vele későbbi életében. Csak akkor mélyedt el újra a témában, amikor A zongorista forgatókönyvét írta Ronald Harwooddal. Még Spielberg ajánlatát is visszautasította, amikor a hollywoodi rendező-producer a Schindler listája megrendezésére kérte fel.

"A Schindler listája épp az a történet, ami már túlságosan személyesen érint. A krakkói gettóban játszódik, ahol magam is éltem, és a történet több szereplőjét személyesen ismertem. Az a kisfiú például, aki a latrinában éli túl az üldöztetést, gyerekkori barátom: Richard Horowitz, aki ma ismert fényképész New Yorkban. A történet közelisége miatt nem vállaltam."

Wladyslaw Szpilman önéletrajzi regényében ugyanakkor épp a személyesség ragadta meg, és az, hogy közvetlenül a történtek után, friss élményként, aprólékos részletességgel írta meg. Ez a gondos leírás feltétlen elveszett volna akkor, ha vár vele pár évet. Így azonban objektív ábrázolást nyújt, mert az apró részletek megőrzik a jó és rossz zsidók viselkedését, a jó és rossz lengyeleket, a jó és rossz németeket. Polanski számára Szpilman könyve alapvetően optimista, mert arról szól, hogy milyen az emberi természet.

"Természetesen jobb lett volna, ha én is lengyel nyelven forgathatom le a filmet, de akkor valószínűleg most nem lennénk itt, mert senki sem tudna róla. Én ugyan hitelesebbnek érezném, de a nemzetközi piacon nem kapott volna helyet. Így aztán kénytelen voltam angolul forgatni, és ebből csak annyit engedtek a producereim, hogy a német katonák németül beszélhettek. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ma már csak az a film érvényesülhet nemzetközi fronton, amelyik angol nyelvű, és a kelet-közép-európai filmeknek is csak így van jövőjük." 

Polanski végül elárulta: brutális kaland volt számára a film készítése, különösen a forgatókönyv megírásának fázisában. Egy Párizs környéki házba húzódott vissza családjával, valamint forgatókönyvírójával, Ronald Harwooddal. Idilli környezetben kellett minden nap beleélnie magát a borzalmakba, ami rendkívül bizarr hatással volt rá. Nem beszéltek róla, de a feltoluló emlékek őt és írótársát is mélyen megrázták, és ezt fekete humorral igyekeztek levezetni. Egy nap a kertben elköltött vacsoránál így viccelődtek: "Hány zsidót is öltünk meg ma?" Kegyetlen élmény volt számukra újra átélni a történteket.

A zongorista című film március 20-ától látható a magyar mozikban. 

[origo]