Ön több olyan filmet is készített, amelyek nyugati vagy európai vidékeken játszódnak. Más filmjei viszont nagyon is japán tájakon játszódnak. Mi alapján dönti el, hogy mi legyen a film háttere?

Ajánlat A Ghibli stúdió honlapja A legigényesebb rajongói oldal Francia nyelvű életrajz Mijazaki filmzenék dalszövegei Mijazaki könyvek Mijazaki levelezőlista

Rengeteg tájképem és festményem van, amit azzal a céllal készítettem, hogy felhasználom majd valamelyik filmemben. Hogy melyiket választom, az csakis abban a pillanatban derül ki, hogy elkezdünk dolgozni egy filmen. Általában a produceremmel együtt döntünk, és nagyon sok múlik az adott pillanaton. Mert már attól a pillanattól kezdve hogy megszületik egy filmötlet a fejemben, elkezdem gyűjteni az adatokat. Rengeteg csomaggal utazom, állandóan magammal cipelem a sok képet amit innen-onnan gyűjtöttem össze. Például azt a fürdőt amit a Chihiróban ábrázoltam, már gyerekkorom óta szerettem volna megcsinálni, azóta hogy én magam is voltam olyan nyilvános fürdőben. Ugyanígy a Laputánál is, már évekkel azelőtt kitaláltam, hogy szeretném azt a helyszínt használni. Szóval ezeket a képeket és ötleteket általában már régóta magammal hordozom mielőtt felhasználom őket, és mindig csak a pillanat dönti el, hogy melyiket fogom éppen.

A nálunk látható japán animációs filmekkel ellentétben az ön filmjei mindig kifejeznek egyfajta pozitív hozzáállást, reményt és az emberi jóságban való hitet. Ezt szándékosan viszi bele a filmjeibe?

Valójában pesszimista alkat vagyok. De amikor filmet csinálok, nem szeretném a pesszimizmusommal terhelni a gyerekeket. Megtartom magamnak. Szerintem a felnőtteknek nem szabad saját világképüket a gyerekekre vetíteni, had alakítsák ki a sajátjukat. Nem kell rájuk erőltetni a sajátunkat.

Tehát úgy gondolja, hogy minden filmje gyermekeknek készül?

Soha nem mondtam, hogy A vörös disznó gyerekeknek készült, és nem is gondolom így. De ettől az egytől eltekintve, gyermekeknek szólnak a filmjeim. Nagyon sokan vannak, akik felnőtteknek szóló filmeket készítenek, szóval azt inkább rájuk hagyom, és én a gyerekekre koncentrálok.

Mégis felnőtt emberek milliói nézik a filmjeit, akiknek nagyon sok örömet okoz az Ön munkája.

Ennek természetesen nagyon örülök. Egyszerűen szólva szerintem a nagy elhivatottsággal készült gyermekfilm a felnőtteknek ugyanúgy tetszhet. Ennek az ellenkezője azonban nem mindig igaz. Az egyetlen különbség, amit a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló filmek között észrevehetünk, az az, hogy a gyerekfilmekben mindig van lehetőség az újrakezdésre. A felnőtteknek szóló filmekben nincs mód a dolgok megváltoztatására. Ami megtörtént, megtörtént.

Ön hisz a kitaláció szükségességében a gyermekeknek szóló történetekben?

Szerintem a kitaláció, ha fantáziát értünk alatta, nagyon fontos. Nem kell túlságosan ragaszkodni a mindennapi valósághoz, de teret kell adni a szív, az ész és a képzelet valóságának. Ezek a dolgok segíthetnek rajtunk az életben is. De figyelnünk kell arra, milyen értelemben használjuk a "fantasy" kitaláció szót. Japánban manapság minden "fantasy", a tv-show-któl kezdve a videojátékokig, minden virtuális valóság. De a virtuális valóság a valóság tagadása. Bíznunk kell a képzelet erejében, ami a valóságban nélkülözhetetlen. A virtuális valóság falak közé zárja az embereket. Ezzel én is küzdök a munkám során, hogy megőrizzem a képzeletbeli és a virtuális világ közti egyensúlyt.

A Chihiróban és A vörös disznóban is előfordul, hogy emberek disznóvá változnak. Honnan jön ez a disznók iránti rajongás?

Erre csak az a magyarázat, hogy sokkal könnyebb disznót rajzolni, mint tevét vagy zsiráfot.(nevet) Szerintem nagyon jól jelképezi, amit mondani szeretnék. A disznó nagyon hasonlóan viselkedik az emberhez. Igazából én nagyon kedvelem a disznókat, csakúgy a gyengéiket, mint a pozitív tulajdonságaikat is. Nekünk is olyan kerek hasunk van, mint a disznóknak. Nagyon közel állnak hozzánk.

Mi a helyzet a rothadó folyó istenével? Talán a japán mitológiában gyökerezik a történet?

Nem, nem a mitológiából jön, hanem saját tapasztalatból. Vidéken lakom, és van a közelben egy folyó. Amikor takarították a folyómedret, láthattuk, mi volt a folyó alján, iszonyú mocskos volt. Volt egy bicikli, aminek az egyik kereke látszott a felszín felett, azt hitték, könnyű lesz kihúzni, de mint kiderült, az évek óta rárakódott mocsoktól annyira nehéz, hogy alig tudták kihúzni. Most már kezdenek visszatérni bele a halak, szóval nem ment teljesen tönkre. De a folyóból kiszedett poshadt dolgok nagyon bűzlöttek. Az évek során az emberek annyi mindent dobáltak bele, borzalmas látvány volt.