Részlet a Chicagóból

A Berlinale szervezői kétségtelenül sokat tettek azért, hogy az európai film ünnepe Amerikát is bekebelezze. Filmfesztiváljuk nyitó- és záróakkordjaként két tengerentúli alkotást tűztek műsorra: a Chicago című sokat méltatott és sok díjra esélyes filmmusicalt és Martin Scorsese Gangs of New York című filmeposzát. Emellett teret adtak több amerikai produkciónak is, melyek így igencsak ellepték az európai és ázsiai filmek kínálatát. Az öreg kontinens tehetségeire így talán kevesebb fény hull a szemle folyamán, műveik azonban várhatóan nagyobb figyelmet kapnak a díjazásban.

A Berlinale közönsége már most többet beszél a Knafajim Svurot című izraeli alkotásról - még ha a címét kiejteni nem tudja is -, mint bármelyik szuperprodukcióról. Nir Bergman filmje egy családról szól, melynek feje (az apa) meghal a helyi vérengzésekben. Az anya egyedül marad négy gyermekével, és mindent megtesz azért, hogy meggyógyítsa a család "törött szárnyát" - melyet a cím jelez. A film elnyerte az izraeli filmszemle díjainak javát, valamint a Palm Springs-i és a tokiói filmfesztivál fődíját.

Ajánlat A Berlinale honlapja

A Törött szárnyak legnagyobb riválisának pedig az olasz Io Non Ho Paura (Nem félek) című alkotást nevezik, mely kamasz bűnözőket állít a középpontba, akik bűncselekményeik által válnak felnőtté. Az alkotást rendező Gabriele Salvatores 1991-ben a legjobb külföldi film Oscar-díját vehette át a Mediterraneo című munkájáért.