A hollywoodi álomgyár "újra feldolgozó részlegének" legújabb remake-je különös hibridje a hetvenes és a kilencvenes éveknek. Naná, hiszen a hetvenes évek egyik legemlékezetesebb amerikai tévésorozatának, a Charlie angyalainak multiplex ízlést kiszolgáló, sikkes, szexis és a kötelező öniróniát sem nélkülöző moziváltozata. Akciófilm, ahogy a "csajok" elképzelik.
Angyalok, ki a partra!
Az amerikai People magazin nemrég nosztalgia-összeállítást közölt a hetvenes-nyolcvanas évekről, amelyben két oldalt szentelt a Charlie angyalainak, amely az újság szerint a korszak meghatározó tévésorozata volt. Ezzel nehéz vitatkozni. Az az időszak a humorral fűszerezett akció-sorozatok (Miami Vice, A hatmillió dolláros férfi, Automan, Bionic Woman, Colt, T.J. Hooker, stb.) fénykora volt Amerikában, de a Charlie angyalai már akkor is külön kategóriának számított. Tulajdonképpen a magánnyomozós sorozatok (mint a Minden lében két kanál) és a Bond-filmek sémáit és "ideológiáját" ötvözte, de mindezt nagyon szexi csomagolásban tálalta. Az eredetileg 1976-1981 között sugárzott sorozat erőssége magukban az angyalokban rejlett; a titokzatos, az epizódokban csak a hangjával jelen lévő milliárdos, Charlie Townsend magánnyomozó irodájának szolgálatában álló, rendőr akadémiát végzett három gráciában, akik hétről hétre elkápráztatták a nézőket. Hozzá kell tenni, hogy a férfi és női nézőket egyaránt: előbbieket a magukat gyakran modellnek, sztriptíztáncosnőnek, pincérnőnek és prostituáltnak álcázó angyalok bájai szögezték a képernyők elé, utóbbiakat pedig az a jóleső érzés, hogy végre olyan nőket látnak, akik nemcsak szépek és okosak, de függetlenek is, és akármikor fenékbe billentik a férfiakat. Hatásos trükk: a női főszereplők megfeleltek a férfiak akkori nőideáljának, nőknek pedig példaképként szolgáltak.
Az eredeti angyaltrió
A sorozat producerei eredetileg egy szőke, egy barna és egy vörös hajú angyalt szerettek volna, de mivel a barnahajú Kate Jacksont (Sabrina alakítóját) már leszerződtették, az ugyancsak barna Jaclyn Smith-t pedig mindenképpen meg akarták nyerni az egyik szerepre, ezt az elképzelésüket a sutba vágták, és gyorsan felvettek egy szőkét, Farrah Fawcett személyében. Akkor még nem is tudták, hogy ez mennyire jó választás volt. A legkülönfélébb veszélyes ügyekben nyomozó angyalok közül a Jillt alakító Fawcett bizonyult a legnépszerűbbnek, ő lett a sorozat egyértelmű sztárja, akinek fürdőruhás posztereit férfiak milliói ragasztották ki szobájuk falára, a nők pedig hajviseletét próbálták utánozni; a hetvenes-nyolcvanas években a fodrászok kénytelenek voltak megtanulni, hogyan kreálhatnak "Farrah-frizurát", vagy "Angyal-frizurát". (Ahogy a korszak, úgy ez a frizura is újra divat, viselői közé tartozik Madonna és Kylie is.) A szex szimbólummá avanzsált Fawcett népszerűsége vitte előre a sorozatot, mégis ő volt az, aki először kiszállt, és egy év után otthagyta a sorozatot, hogy filmszínésznői karrierjét egyengesse. Helyébe a "húga", Kris szerepében Cheryl Ladd lépett, ő aztán maradt is végig, csakúgy, mint a texasi fotómodellből lett színésznő, Jaclyn Smith Kelly megformálójaként. Őt 1979-1981 között két másik angyal, Tiffany (Shelley Hack) és Julie (Tanya Roberts) segítette a különös bűnügyek felgöngyölítésében (Sabrina időközben "családot alapított"), de ez a trió már korántsem volt olyan ütőképes, mint a "nagy felállás". A sorsuk viszont közös: eltűntek a tévészínész-süllyesztőben. Egyedül Fawcettnek sikerült kiélnie ambícióit, aki az elmúlt két évtizedben elismert színésznővé küzdötte fel magát, miközben szexepiljéből sem vesztett semmit sem.
Bosley angyalkoszorúban
Tulajdonképpen furcsa, hogy a Charlie angyalainak mozifilmes feldolgozása ennyit váratott magára. (Bár az már korántsem meglepő, hogy most került rá sor, a girl power korában, amelynek a Charlie angyalai egyfajta előképe; nem véletlenül merített belőle - is - ihletett a Spice Girlök filmje, a Spiceworld.) A legnagyobb kár persze az, hogy nem annak idején készült belőle film, mert akkor minden bizonnyal gazdagabbak lennénk egy, a hetvenes-nyolcvanas szertelenségét ünneplő kultfilmmel. Így viszont be kell érjük egy butuska, de roppant szórakoztató popcorn-filmmel, de a mai hollywoodi munkamódszerek ismeretében ez a legtöbb, amit elvárhatunk. A modern Charlie angyalai legnagyobb előnye viszont éppen az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. "A film tiszteletadás [az eredeti angyalok előtt], ezért is találtunk ki teljesen új karaktereke" - mondta Drew Barrymore, a producer és egyik főszereplő, akitől a film ötlete származik. Ez azt jelenti, hogy az alkotók nem "a" Charlie angyalai filmet készítették el, hanem egy Charlie angyalai variációt, amely illeszkedik mind a multiplexbe járók igényszintjéhez, mind a ma divatos filmnyelvi eszközökhöz, megoldásokhoz, miközben a sorozat eredeti koncepcióját megtartja, azaz egyszerre próbálja vonzani a férfiakat és a nőket. "Olyan filmet akartam, amelyik erőt ad a nőknek, ugyanakkor hat a férfiakra" - vallja Barrymore, aki ugyanakkor elismerte, hogy egész végig az járt a fejében, vajon a férfiaknak hogy fog tetszeni.
A forgatás rázósabb volt, mint Charlie angyalainak legnehezebb ügye. Ha hihetünk a pletykáknak, a három angyal között mindennaposak voltak a hajba kapások (az érintettek ezt tagadják). Barrymore a kezdet kezdetén mindössze azt tudta, hogy Cameron Diazt akarja egyik partnerének, aki igent mondott a szerepre, viszont a harmadik angyalt, Lucy Liut nem sikerült megtalálni (bár jelentkező akadt bőven), csak hónapokkal később, amikor már elvben forgatniuk kellett volna. Charlie titkára, Bosley szerepét pedig szinte rá kellett tukmálni Bill Murrayre, aki állítólag a forgatás alatt is többször kifejezésre juttatta, mennyire nem tetszik neki a forgatókönyv, amit mellesleg menet közben írtak. Az, hogy össze van csapva, érződik is rajta, van benne minden, ami manapság a biztos siker receptjéhez nélkülözhetetlen : up-to-date téma (számítógépes zseni beszédfelismerő programja rossz kezekbe kerül), keleti harcművészeti koreográfia a Mátrixból, kütyü-arzenál a Bond-filmekből, véres erőszakmentesség (az angyalok nem használnak fegyvert) és politikai korrektség (Charlie a bevezetőjében már nem "kislányoknak" nevezi alkalmazottait, hanem "nőknek") kilencvenes évekből, szexi ruhák, dögös zene, erotika, humor, önirónia, miegymás. Hogy mindezekből fogyasztható mixtúra keletkezett az Barrymore, Diaz és Liu (bájos bolondozásának) érdeme - még ha nem is fogunk kérni belőle újra.
"Ez a 21. század, bébi. Mi aztán nem apuci angyalai vagyunk!" – szögezte le Barrymore. Ehhez tartsa magát, aki beül a filmre.
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
A forgatás rázósabb volt, mint Charlie angyalainak legnehezebb ügye. Ha hihetünk a pletykáknak, a három angyal között mindennaposak voltak a hajba kapások (az érintettek ezt tagadják). Barrymore a kezdet kezdetén mindössze azt tudta, hogy Cameron Diazt akarja egyik partnerének, aki igent mondott a szerepre, viszont a harmadik angyalt, Lucy Liut nem sikerült megtalálni (bár jelentkező akadt bőven), csak hónapokkal később, amikor már elvben forgatniuk kellett volna. Charlie titkára, Bosley szerepét pedig szinte rá kellett tukmálni Bill Murrayre, aki állítólag a forgatás alatt is többször kifejezésre juttatta, mennyire nem tetszik neki a forgatókönyv, amit mellesleg menet közben írtak. Az, hogy össze van csapva, érződik is rajta, van benne minden, ami manapság a biztos siker receptjéhez nélkülözhetetlen : up-to-date téma (számítógépes zseni beszédfelismerő programja rossz kezekbe kerül), keleti harcművészeti koreográfia a Mátrixból, kütyü-arzenál a Bond-filmekből, véres erőszakmentesség (az angyalok nem használnak fegyvert) és politikai korrektség (Charlie a bevezetőjében már nem "kislányoknak" nevezi alkalmazottait, hanem "nőknek") kilencvenes évekből, szexi ruhák, dögös zene, erotika, humor, önirónia, miegymás. Hogy mindezekből fogyasztható mixtúra keletkezett az Barrymore, Diaz és Liu (bájos bolondozásának) érdeme - még ha nem is fogunk kérni belőle újra.
